Ugrás a tartalomra

FIATALOK KÉRDEZIK

Ő az igazi?

Ő az igazi?

 Ismersz olyan valakit, aki jó házastárs lenne? Ha igen, hogyan döntheted el, hogy ő-e az igazi számodra?

 Nem elég, ha csak a felszínes tulajdonságait veszed észre, hiszen a legelragadóbb lány is lehet megbízhatatlan, és a legnépszerűbb fiú is lehet erkölcstelen. Olyan valakire van szükséged, akivel jól érzed magad, aki illik hozzád, és akivel hasonló céljaitok vannak (1Mózes 2:18; Máté 19:4–6).

Összpontosíts a mélyebben rejlő tulajdonságokra

 Próbáld tárgyilagosan látni a barátodat vagy barátnődet. Ám légy óvatos! Az ember hajlamos lehet csak azt látni, amit látni szeretne. Ezért ne siesd el a dolgot. Igyekezz felfedezni a választottad igazi énjét.

 Sok pár megelégszik a felületes vizsgálódással. Azt nagyon hamar észreveszik, hogy mi a közös bennük: „Mindkettőnknek ugyanaz a zene tetszik.” „Mindketten ugyanazt szeretjük csinálni.” „Mindenben egyetértünk!” De fontos, hogy a mélyebben rejlő tulajdonságokat is felfedezd. Ismerd meg a szív rejtett emberét (Efézus 3:16; 1Péter 3:4). Ahelyett, hogy csak arra összpontosítanál, hogy mennyi mindenben egyetértetek, lehet, hogy többet megtudsz, ha megfigyeled, mi történik, amikor eltérő véleményen vagytok.

 Gondold át például a következőket:

  •   Hogyan viselkedik, amikor nézeteltérés van köztetek? Ragaszkodik a saját elképzeléseihez, netán még haragkitörései is vannak, vagy becsmérlően beszél? (Galácia 5:19, 20; Kolosszé 3:8). Vagy észszerű, és szívesen enged a béke kedvéért, amikor nem arról van szó, hogy valami helyes-e vagy helytelen? (Jakab 3:17).

  •   Megpróbál manipulálni? Szeretne kisajátítani? Féltékenykedik? Minden lépésedről tudni akar? „Ismerek olyan párokat, akik azért veszekednek, mert az egyik nem bírja elviselni, hogy a másik nem számol be állandóan arról, hogy merre jár – mondja Niki. – Szerintem ez nem jó jel” (1Korintusz 13:4).

  •   Milyennek ismerik mások? Beszélhetnél olyanokkal, akik már egy ideje ismerik, például néhány érett kereszténnyel a gyülekezetéből. Így tudni fogod, hogy jó hírben áll-e (Cselekedetek 16:1, 2).