A Biblia nem buzdít erre. Azt tanítja, hogy egyedül Istenhez szabad imádkozni, Jézus nevében. Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a neved” (Máté 6:9, Katolikus fordítás [Kat.]). Soha nem szólította fel arra a tanítványait, hogy szentekhez, angyalokhoz vagy Istenen kívül bárki máshoz imádkozzanak.

 Jézus még ezt is mondta a követőinek: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet. . . Senki sem juthat el az Atyához, csak általam” (János 14:6, Kat.). Egyedül ő kapott felhatalmazást arra, hogy közbenjárjon értünk Istennél (Héberek 7:25).

Lehet-e Istenhez is, és szentekhez is imádkozni?

 A tízparancsolat részeként Isten így szólt: „én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok” (2Mózes 20:5, Kat.). Milyen értelemben „féltékeny” Isten? Egy forrásmű szerint ez azt jelenti, hogy „kizárólagos engedelmességet vár el”. Megköveteli, hogy kizárólag őt imádjuk, és ebbe az is beletartozik, hogy csak hozzá imádkozzunk (Ézsaiás 48:11).

 Ha valaki máshoz imádkozunk rajta kívül, akár szentekhez vagy angyalokhoz, azzal megbántjuk őt. Amikor János apostol imádatot akart bemutatni egy angyalnak, az elutasította, és ezt mondta: „Vigyázz, ne tedd! Szolgatársad vagyok, neked és testvéreidnek, akik tanúságot tesznek Jézusról. Az Istent imádd!” (Jelenések 19:10, Kat.).