A pitypang magjai a természet legjobb repülői közé tartoznak. Amikor a szél átfúj a pitypang fején, több tucat mag kerül a levegőbe, melyek aprócska ejtőernyősként repülnek tovább. Bár a talajhoz közel indulnak útnak, néhány mag egy kilométeres vagy akár hosszabb távolságot is megtesz. Hogyan képesek erre? A tudósok nemrégiben rájöttek, hogy a repülési technikájuk négyszer hatékonyabb a hagyományos ejtőernyőnél, és még stabilabb is.

 Gondolkodj el ezen: Minden mag egy szárhoz kapcsolódik. A szár végén egy bóbita van, amely finom szőröcskékből áll. A bóbita egyfajta ejtőernyőként viselkedik, vagyis légellenállást hoz létre, aminek a segítségével a mag a levegőben tud maradni.

 De a bóbita szőröcskéi mást is előidéznek, ami nem engedi hamar leesni a magot. Amikor a levegő átáramlik a szőröcskéken, egy körkörös légörvény jön létre a bóbita fölött. A légörvényen belül egy alacsony légnyomású terület alakul ki, amely folyamatosan felfelé húzza a bóbitát, és így lassítja az ereszkedését.

 Igazából ezek a jól elrendezett szőröcskék teszik lehetővé, hogy a mag egy légáteresztő „ejtőernyő” segítségével repüljön. Ráadásul ennek az ejtőernyőnek a 90 százaléka levegő! Tehát bár nagyon kevés anyagból áll, hatékonyabb és stabilabb, mint egy igazi ejtőernyő.

 A kutatók azon dolgoznak, hogy lemásolják a pitypang magjának repülését. Ezt a technológiát például fel tudnák használni olyan apró drónokhoz, amelyeknek nincs szükségük külső energiaforrásra, vagy csak kis mértékben, és így minimalizálnák az energiafelhasználásukat. Ezeket a drónokat több területen fel lehetne használni, többek között a légszennyezés mérésére.

 Mit gondolsz? Az, hogy a pitypang magja ilyen bámulatos módon tud repülni, evolúció útján jött létre, vagy tervezés eredménye?