A venezuelai testvéreknek sok nehézséggel kell szembenézniük, például az elhúzódó gazdasági válsággal és polgári zavargásokkal, illetve a Covid–19-járvánnyal. Ennek ellenére megtalálták a módját, hogy megtartsák Krisztus halálának az emlékünnepét, és meghívjanak rá másokat.

Például az emlékünnep előtti két hétben fegyveres konfliktusok törtek ki a kolumbiai határ közelében, az Apure állambeli La Victoriában. A helyi gyülekezetből minden hírnöknek Kolumbiába kellett menekülnie. Ott az Arauquita gyülekezetben szolgáló testvérek segítettek nekik, hogy virtuálisan részt tudjanak venni az emlékünnepen.

Az egyik gyülekezet Falcón államban egy olyan területen fekszik, ahol nehéz telefon- és internetszolgáltatáshoz jutni. Ezért a gyülekezet adó-vevő készülékeken, vagyis kétirányú kézi rádión közvetítette az emlékünnepi előadást a 70 hírnöknek.

Egy testvérnő megjegyzi: „Bár nem láthatjuk és nem ölelhetjük meg egymást, de hallhatjuk a testvéreink hangját. Olyan érzés, mintha együtt lennénk.”

Az emlékünnepet megelőző napokban a gyülekezetek fokozott erőfeszítést tettek azért, hogy az ország elszigetelt területein élő embereket is meghívják, hogy meghallgassák a programot. Erre többféle módon is lehetőségük volt. Több mint 3000 meghívót küldtek el, és nagyon sokan reagáltak rá. A tengerparton fekvő Araya városában például több mint százan hallgatták meg az emlékünnepi előadást telefonon.

A venezuelai fiókhivatal azt is megszervezte, hogy az emlékünnepet 82 rádióállomás és 9 tévécsatorna közvetítse. Legalább 8000 testvér és meghívott személy követte nyomon így a programot. Az előadást az őslakosok által beszélt számos nyelven is sugározták, például guahibo, pemong, piaroa, pumé, varao, goahiro és yekuana nyelven.

A Bolívar állambeli Guasipatiban az emlékünnepi előadást a tervek szerint egy rádióállomás egyszer játszotta volna le, mégpedig 18:30-kor. Sajnos ezen a területen gyakran van áramkimaradás, ezért többen nem tudták meghallgatni a teljes programot. A rádióállomáson adódó műszaki probléma miatt azonban az előadást több mint tízszer közvetítették egymás után. Így a hallgatók különböző időpontokban végig tudták hallgatni. A jelentések szerint több mint 600-an követték nyomon a programot. Egy testvér ezt mondta: „Jehova nem akarta, hogy bárki is lemaradjon erről a különleges előadásról!”

Bár a különféle próbák bánatot okoznak a testvéreinknek, ők nagyon örülnek, mivel Jehova megáldotta az arra tett erőfeszítéseiket, hogy megtartsák az emlékünnepet, és meghívjanak rá másokat (1Péter 1:6, 7).