Nagy-Britanniában egy elismert építési szervezet megdicsérte Jehova Tanúit, amiért nőket is képeznek nehézgépkezelőknek a most épülő fiókhivataluk építési területén Chelmsford város közelében (Essex megye). A Considerate Constructors Scheme a (CCS) nevű szervezet 10-ből 10 ponttal jutalmazta a Tanúknak azt a módszerét, ahogyan az építkezésen képzést nyújtanak a nőknek, és „innovatívnak” minősítette. Minek köszönhető ez az elismerés?

Nagy-Britanniában az építőiparban dolgozóknak kevesebb mint a 13 százaléka nő. Egy brit cég által készített felmérés szerint a fiatal nők körében alig akad olyan, aki egyáltalán fontolóra venné, hogy az építőiparban helyezkedjen el. Ugyanakkor a chelmsfordi építkezésen dolgozóknak kb. 40 százaléka nő. Sőt, a nehézgépkezelő-csapatnak több mint 60 százalékát teszik ki a nők.

Hogyan tudnak helyt állni ezek a nők az építkezésen? Ennek két kulcstényezője van: a képzés és a segítségnyújtás, melyek voltaképpen részét képezik a CCS előírásainak is. A CCS arra ösztönzi a kivitelezőket, hogy becsüljék meg a dolgozóikat azáltal, hogy „olyan munkafeltételeket biztosítanak, ahol mindenkit megillet a tisztelet, a korrekt bánásmód, mindenki megkapja a kellő segítséget és bátorítást”, továbbá „képzést nyújtanak” nekik.

Jade egyike azoknak, akik az építkezésen kaptak képzést a markológépek és billenőkocsik üzemeltetésére. „Ez lenyűgöző! Soha nem gondoltam volna, hogy képes leszek ilyesmire – mondja. – Nem mindig könnyű a munkám, de folyamatosan oktatnak, és rengeteg újat tanulok.” Akárcsak Jade, Lucy is nehézgépeket irányít. „Amikor az építkezésre jöttem, úgy éreztem, semmi olyasmihez nem értek, aminek itt hasznát vehetnék – emlékszik vissza. – De már a legelső napon kaptam képzést. Azóta öt csapattal dolgoztam együtt, szóval mára elég sok mindent elsajátítottam.”

Ezek a nők nem csupán a gépek üzemeltetéséhez értenek. Az egyik csoportvezetőnek, Ericnek ez a meglátása: „A nők általában jobban odafigyelnek a gépekre, mint a férfiak. Remek érzékük van ahhoz, hogy észrevegyék, ha valami meghibásodik, és ilyenkor azonnal szólnak is.”

Carl, aki több, nehézgépet használó csoportot is irányít, ezt mondja: „Fantasztikus, ahogyan a nők vezetik ezeket a munkagépeket. Nemegyszer inkább őket kérem fel a munkára, és nem azokat a férfiakat, akiknek már többéves gyakorlatuk van.”

A csoportvezetők növelik a munkatársaik önbizalmát, ha segítséget nyújtanak nekik. Therese is ezt tapasztalja, aki jártas ezeknek a gépeknek a kezelésében. Tisztában van vele, hogy a nehézgépek üzemeltetése felelősségteljes munka, amely során nagyon oda kell figyelni a biztonságra. „Ha a csoportvezetőm bátorít, sokkal többre vagyok képes, mert érzem, hogy megbízik bennem – jegyzi meg. – Amikor a többiek nagyra értékelik a munkádat, az minden erőfeszítést megér!”

Abigail, aki ugyancsak markológépeket és billenőkocsikat vezet, hálás a segítségért: „Ezen az építkezésen a férfiak nem néznek le csak azért, mert nő vagyok. Segítenek, ha kell, de nem veszik ki a kezemből a munkát, hanem hagyják, hogy tovább csináljam.”

A chelmsfordi építkezésen dolgozó nők nemcsak a nehézgépek kezelését sajátítják el, hanem másban is jártasakká válnak, például a földmérésben, a környezettudatos földgazdálkodásban, a gépek karbantartásában és az épületállvány összeszerelésében. Robert, aki már számos építkezésen dolgozott együtt nőkkel, ezt mondja róluk: „precízek, lelkesek és odafigyelnek a részletekre”. A földmérőkkel dolgozó Tom még hozzáteszi: „A csapatomban lévő nők pontosan és lelkiismeretesen dolgoznak. Mindenre gondosan ügyelnek.”

Nem meglepő, hogy az egyik csoportvezető, Fergus örömmel állapítja meg: „A nők megállják a helyüket az építkezésben!”