bujtott fel: Szó szerint: „töltötte be a szívedet”. Ebben a szövegkörnyezetben a görög kifejezés azt a jelentést hordozza, hogy ’merészel tenni valamit’; ’felbátorít’; ’felbujt’. Ez egy héber idiómára emlékeztet, melynek ugyanez a jelentése. Az Esz 7:5-ben például ez a héber kifejezés úgy van visszaadva, hogy „merészel tenni”, a Pr 8:11-ben pedig így: „azért bátorodik fel az ember szíve arra, hogy rosszat tegyen”.

Jehova szellemét: A Héber iratokban sokszor előfordul a „Jehova szelleme” kifejezés. (Néhány példa erre: Bí 3:10; 6:34; 11:29; 13:25; 14:6; 15:14; 1Sá 10:6; 16:13; 2Sá 23:2; 1Ki 18:12; 2Ki 2:16; 2Kr 20:14; Ézs 11:2; 40:13; 63:14; Ez 11:5; Mi 2:7; 3:8.) A „Jehova szelleme” kifejezés található meg a Lk 4:18-ban is, mely egy idézet az Ézs 61:1-ből. Ott és más előfordulási helyeken a Héber iratokban az eredeti héber szöveg a tetragramot használja a „szellem”-nek fordított szóval együtt. Arról, hogy az Új világ fordításban miért a „Jehova szelleme” kifejezés áll a főszövegben, noha a Cs 5:9 rendelkezésre álló görög kézirataiban az olvasható, hogy az „Úr szelleme”, lásd a C1-es függ.-et, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Cs 5:9-et.

gyülekezetemet: Itt fordul elő először a görög ek·klé·sziʹa szó, amely az ek (ki) és a ka·leʹó (hív) szavakra vezethető vissza. Olyan személyek csoportját jelöli, akiket egybehívtak egy meghatározott célból vagy tevékenységre. (Lásd a Szójegyzéket.) Ebben a szövegkörnyezetben Jézus arról jövendölt, hogy létre fog jönni a keresztény gyülekezet a felkent keresztényekből, akik „mint élő kövek [épülnek] szellemi házzá” (1Pt 2:4, 5). A Septuagintában gyakran előfordul ez a görög szó a „gyülekezet”-nek fordított héber szó megfelelőjeként, amely sokszor Isten egész népére utal (5Mó 23:3; 31:30). A Cs 7:38-ban az izraelitákra, akiket kihívtak Egyiptomból, úgy történik utalás, hogy „Izrael népe” (szó szerint: „gyülekezet”). Ehhez hasonlóan a keresztények, akiket kihívtak a sötétségből, és kiválasztottak a világból, Isten gyülekezetét alkotják (Jn 15:19; 1Ko 1:2; 1Pt 2:9).

Izrael népe közt a pusztában: Szó szerint: „a gyülekezet közt a pusztában”. Az Egyiptomból kihívott izraelitákra itt úgy történik utalás, hogy „gyülekezet”. Az Új világ fordítás a Héber iratokban a héber qá·hálʹ szót általában „gyülekezet”-nek fordítja. Ez az ’összehív’; ’egybegyűlik’ jelentésű alapszóból származik (4Mó 20:8; 5Mó 4:10). Sokszor akkor jelenik meg, ha az izraelitákról mint szervezett csoportról van szó, és a következő kifejezésekben szerepel: „Izrael gyülekezete” (3Mó 16:17; Jzs 8:35; 1Ki 8:14), „az igaz Isten gyülekezete” (Ne 13:1) és „Jehova gyülekezete” (4Mó 20:4; 5Mó 23:2, 3; 1Kr 28:8; Mi 2:5). A Septuaginta a héber qá·hálʹ szót gyakran a görög ek·klé·sziʹa szóval adja vissza (például a Zs 22:22-ben [21:23, LXX]), mely a Keresztény görög iratokban a gyülekezetre használatos. (Lásd a Mt 16:18-hoz és a Cs 5:11-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

gyülekezetet: A Cselekedetek könyvében itt szerepel először a görög ek·klé·sziʹa szó, amely az ek (ki) és a ka·leʹó (hív) szavakra vezethető vissza. Olyan személyek csoportját jelöli, akiket egybehívtak egy meghatározott célból vagy tevékenységre, ezért jól illik az újonnan megalakult keresztény gyülekezetre. (Lásd a Szójegyzéket.) Az ek·klé·sziʹa szó áll a Mt 16:18-ban is (lásd a magyarázó jegyzetet), ahol Jézus arról jövendölt, hogy létre fog jönni a keresztény gyülekezet a felkent keresztényekből, akik „mint élő kövek [épülnek] szellemi házzá” (1Pt 2:4, 5). A Keresztény görög iratokban ez a kifejezés nemcsak a felkent keresztényekre utal mint csoportra, hanem minden keresztényre, akik egy adott földrajzi helyen élnek, vagy azokra a keresztényekre, akik egy adott gyülekezetbe járnak. A Cs 5:11 szövegkörnyezetében a kifejezés a Jeruzsálemben lévő keresztény gyülekezetre vonatkozik. (Lásd a Cs 7:38-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

csodát: Vagy: „előjelet”. (Lásd a Cs 2:19-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

Csodákat: Vagy: „előjeleket”. A Keresztény görög iratokban a teʹrasz szó következetesen mindenhol a szé·meiʹon („jel”) szóval együtt fordul elő, és mindkét kifejezés többes számban áll (Mt 24:24; Jn 4:48; Cs 7:36; 14:3; 15:12; 2Ko 12:12). A teʹrasz szó alapvetően magában foglal mindent, ami csodálatba ejtő. Amikor a kifejezés egyértelműen olyasmire vonatkozik, ami előre jelzi, hogy mi fog történni a jövőben, akkor a magyarázó jegyzetben az „előjel” szó is szerepel lehetséges fordításként.

Jehova angyala: Az 1Mó 16:7-től kezdődően ez a kifejezés gyakran előfordul a Héber iratokban az ’angyal’ jelentésű héber szó és a tetragram összetételeként. Ez a kifejezés a Septuaginta egyik korai példányában úgy szerepel a Za 3:5, 6-ban, hogy a görög anʹge·losz (angyal; követ) szó után Isten neve áll héber karakterekkel. Ezt a töredéket egy barlangban találták meg az izraeli Nahal Heverben, a Júdeai-sivatagban, és i. e. 50 és i. sz. 50 közé datálják. Arról, hogy az Új világ fordításban miért a „Jehova angyala” kifejezés áll a főszövegben, noha a Cs 5:19 rendelkezésre álló görög kézirataiban az olvasható, hogy az „Úr angyala”, lásd a C1-es függ.-et, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Cs 5:19-et.

Izrael népének: Szó szerint: „Izrael fiainak”. Vagy: „az izraelitáknak”. (Lásd a Szójegyzékben az „Izrael” címszót.)

minden vénjét: Vagy: „véneinek egész tanácsát (testületét)”. Az itt használt görög ge·ru·sziʹa szó rokonságban áll a Jn 3:4-ben szereplő geʹrón (szó szerint: „öreg ember”) szóval. Mindkét szó csak egyszer szerepel a Keresztény görög iratokban. Egyesek szerint a „minden vén” kifejezés a szanhedrinnek, a Jeruzsálemben ülésező zsidó legfelsőbb bíróságnak a szinonimája, mely magas rangú papokból, írástudókból és vénekből állt. (Lásd a Lk 22:66-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) Ám ebben a szövegkörnyezetben ez alatt a két kifejezés alatt („szanhedrin” és „minden vén”) nyilvánvalóan két külön szervet kell érteni. De a „minden vén” közül néhányan feltehetőleg a szanhedrin hivatalos tagjai is voltak, míg mások a szanhedrin tanácsadói voltak.

vénei: Vagy: „véneinek testülete”. Az itt használt görög pre·szbü·teʹri·on szó rokonságban áll a pre·szbüʹte·rosz főnévvel (szó szerint: „idősebb férfi”), mely a Bibliában elsősorban olyan személyre utal, akinek egy nemzetben vagy közösségben hatalma vagy felelős tisztsége van. Bár ez a kifejezés időnként az életkort jelöli (mint például a Lk 15:25; Cs 2:17-ben), nem csak idősebb emberekre vonatkozhat. A „vénei” szó itt nyilvánvalóan a szanhedrinre, a Jeruzsálemben ülésező zsidó legfelsőbb bíróságra utal, mely a magas rangú papokból, az írástudókból és a vénekből állt. Ezt a három csoportot gyakran együtt említik (Mt 16:21; 27:41; Mr 8:31; 11:27; 14:43, 53; 15:1; Lk 9:22; 20:1; lásd a Szójegyzékben a „Vén” címszót és a szanhedrinük termébe kifejezéshez tartozó magyarázó jegyzetet ebben a versben).

a templomőrség parancsnoka: Lásd a Cs 4:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

a templomőrség parancsnoka: A Cs 5:24, 26 is beszél róla. Az i. sz. I. századra ezt a hivatali tisztséget egy pap töltötte be, akinél csak a főpap volt magasabb rangú. A templomőrség parancsnoka felügyelte a templomban szolgáló papokat. Ő volt a felelős azért is, hogy rend legyen a jeruzsálemi templomban és az ahhoz tartozó területen. Ebben a lévitákból álló, úgynevezett templomi rendőrség volt a segítségére. A templomőrség parancsnokának alárendelt parancsnokok felvigyázták a lévitákat, akik reggel kinyitották a templom kapuit, este pedig bezárták. A léviták őrizték a templom kincstárát, továbbá gondoskodtak arról, hogy rendezett legyen a tömeg, és hogy senki ne lépjen be olyan területre, ahol nem tartózkodhatott. A lévitákat 24 osztályba sorolták, és mindegyik ilyen osztály egy-egy hetet szolgált évente kétszer. Valószínűleg mindegyik osztálynak saját parancsnoka volt, aki számot adott a templomőrség parancsnokának. A templomőrség parancsnokai befolyásos emberek voltak. Azok között említik őket, akik összefogtak a magas rangú papokkal, hogy megöljék Jézust. Az embereikkel ők tartóztatták le Jézust azon az éjszakán, amikor elárulták (Lk 22:4 [lásd a magyarázó jegyzetet], 52).

oszlopra: Vagy: „fára”. A xüʹlon görög szó (szó szerint: „fa”) itt a görög sztau·roszʹ szó (gyakran „kínoszlop”-nak van fordítva) szinonimája, és egy olyan kivégzőeszközre utal, amelyhez Jézust szegezték. A Keresztény görög iratokban Lukács, Pál és Péter összesen ötször használja a xüʹlon szót ebben az értelemben (Cs 5:30; 10:39; 13:29; Ga 3:13; 1Pt 2:24). A Septuagintában az 5Mó 21:22, 23-ban szerepel a xüʹlon szó az ennek megfelelő héber ʽéc szó (jelentése: ’fa’; ’fadarab’) fordításaként a „ti pedig oszlopra akasztjátok” tagmondatban. Amikor Pál ezt a verset idézi a Ga 3:13-ban, a xüʹlon szót használja: „Átkozott mindenki, aki oszlopra van akasztva.” Ez a szó áll a Septuagintában az Ezs 6:11-ben (1Ezsdrás 6:31, LXX) az ʼaʽ arámi szó fordításaként, mely a héber ʽéc szó megfelelője. A vers ezt írja azokról, akik megsértik a perzsa király rendeletét: „annak házából húzzanak ki egy gerendát, és feszítsék meg azon”. Az, hogy a bibliaírók a xüʹlon szót a sztau·roszʹ szó szinonimájaként használják, további bizonyítéka annak, hogy Jézust egy egyenesen álló oszlopon végezték ki keresztgerenda nélkül, hiszen a xüʹlon szó ezt jelenti ebben a különleges értelemben.

főközvetítőt: Az itt használt görög szó (ar·khé·goszʹ) alapvetően azt jelenti, hogy ’fővezér’; ’aki elöl megy’. Ez a szó négyszer fordul elő a Bibliában, és mindegyik helyen Jézusra vonatkozik (Cs 3:15; 5:31; Héb 2:10; 12:2). Itt a „megmentő” címmel együtt szerepel. (Lásd a Cs 3:15-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

főközvetítőjét: Az itt használt görög szó (ar·khé·goszʹ) alapvetően azt jelenti, hogy ’fővezér’; ’aki elöl megy’. Ez a szó négyszer szerepel a Bibliában, és mindegyik helyen Jézusra vonatkozik (Cs 3:15; 5:31; Héb 2:10; 12:2). A görög szó egy olyan személyre is utalhat, aki mutatja az utat, vagy utat tör a többiek előtt. Mivel Jézus lett a közvetítő Isten és az emberek közt, és ő nyitotta meg az utat az örök élet előtt, joggal nevezhető úgy, hogy az élet főközvetítője vagy az élet úttörője. A főközvetítő kifejezés azt sugallja, hogy aki elöl megy, az ki van jelölve erre a tisztségre vagy feladatkörre mint vezető vagy fejedelem. (A Cs 7:27, 35-ben egy ezzel rokon kifejezés szerepel, amikor Mózest Izrael uralkodójának nevezi.) Ez a kifejezés itt azt a gondolatot hordozza magában, hogy valakit Isten felhasznál arra, hogy véghez vigye a szándékát. Jézus megfelelő váltság lett sokakért (1Ti 2:5, 6; Mt 20:28; Cs 4:12). Miután feltámadt, főpapként és bíróként azoknak a javára fordítja a váltságáldozata értékét, akik hisznek benne, és így megszabadulhatnak a bűntől és a haláltól. Ezért Jézus által lehetséges a halottak feltámadása (Jn 5:28, 29; 6:39, 40). Így nyitja meg az utat az örök élet előtt (Jn 11:25; 14:6; Héb 5:9; 10:19, 20). Bár egyes bibliafordítók úgy adják vissza ezt a kifejezést, hogy az élet „szerzője” vagy „létrehozója”, a Biblia világosan rámutat, hogy nem illenek rá Jézusra ezek a kifejezések. Ehelyett Istentől kapta az életét és a hatalmát, és Isten akaratát teszi (Zs 36:9; Jn 6:57; Cs 17:26–28; Kol 1:15; Jel 3:14).

feldühödtek: Vagy: „sértve érezték magukat”. Ez a görög kifejezés csak itt és a Cs 7:54-ben fordul elő. Szó szerint azt jelenti, hogy ’átfűrészel’, de mindkét helyen átvitt értelemben szerepel, és erős érzelmi reakciót fejez ki.

Gamáliel: Egy törvénytanító, akiről a Cselekedetek könyve csak itt és a Cs 22:3-ban tesz említést. Általában egyetértenek azzal, hogy ő nem más, mint az idősebb Gamáliel, ahogy a világi források utalnak rá. Az idősebb Hillelnek volt az unokája – vagy talán a fia –, aki megalapította a farizeusok között elterjedt két irányzat közül a liberálisabbat. Gamálielt olyan nagyra becsülte a nép, hogy ő kapta meg először a kitüntető „rabban” címet. Nagy hatással volt korának zsidó társadalmára, mivel sokakat tanított a farizeusok fiai közül, például a tárzuszi Sault is (Cs 22:3; 23:6; 26:4, 5; Ga 1:13, 14). Gyakran viszonylag liberálisabban magyarázta a törvényt és a hagyományokat. Például úgy tartják, hogy ő hozott meg olyan törvényeket, melyek megvédték a feleségeket a tisztességtelen férjüktől és az özvegyeket a tisztességtelen gyermekeiktől. Továbbá azt mondják, hogy kiállt amellett, hogy a nincstelen nem zsidóknak ugyanolyan jogaik legyenek a tallózáshoz, mint a nincstelen zsidóknak. Ez a toleráns magatartása abból is látszik, ahogyan Péterrel és a többi apostollal bánt (Cs 5:35–39). A rabbinikus feljegyzésekből azonban az is kiderül, hogy nagyobb fontosságot tulajdonított a rabbinikus hagyományoknak, mint a Szentírásnak. Ezért összességében véve a tanításai nem sokban tértek el a legtöbb rabbinikus elődjének és kora vallásvezetőinek a tanításaitól (Mt 15:3–9; 2Ti 3:16, 17; lásd a Szójegyzékben a „Farizeusok” és a „Szanhedrin” címszavakat).

megverették: Vagy: „megvesszőzték”. Ez valószínűleg arra a zsidó büntetésre utal, melynek során „egy híján 40 botütést” mértek valakire (2Ko 11:24; 5Mó 25:2, 3).

jó hírt: A görög eu·an·geʹli·on szó az eu (jelentése: ’jó’; ’jól’) és az an·gelʹlosz szóból (jelentése: ’aki hírt hoz’; ’aki bejelent [kihirdet]’) származik. (Lásd a Szójegyzéket.) Néhány magyar fordítás „evangélium”-nak adja vissza. Az ezzel rokon eu·an·ge·li·sztészʹ görög szó „evangéliumhirdető”-nek van fordítva, és azt jelenti, hogy ’a jó hír hirdetője’ (Cs 21:8; Ef 4:11, lábj.; 2Ti 4:5, lábj.).

jó hírt: Itt szerepel először a görög eu·an·geʹli·on szó, melyet néhány magyar fordítás „evangélium”-nak fordít. Az ezzel rokon eu·an·ge·li·sztészʹ görög szó „evangéliumhirdető”-nek van visszaadva, és azt jelenti, hogy ’a jó hír hirdetője’ (Cs 21:8; Ef 4:11, lábj.; 2Ti 4:5, lábj.).

házról házra: Ez a kifejezés a görög katʼ oiʹkon (szó szerint: „ház szerint”) szókapcsolat fordítása. Számos lexikon és szövegmagyarázó szerint a görög ka·taʹ elöljárószót úgynevezett osztó értelemben kell érteni. Egy lexikon például azt írja, hogy ez a kifejezés „egymást követő helyekre [utal], osztó értelemben. . . házról házra” (A Greek-English Lexicon of the New Testament and Other Early Christian Literature, Third Edition). Egy másik forrásmű kijelenti, hogy a ka·taʹ elöljárószó „osztó értelmű (Cselekedetek 2:46; 5:42: . . .házról házra/az [egyes] házakban” (Exegetical Dictionary of the New Testament, szerk.: Horst Balz és Gerhard Schneider). R.C.H. Lenski bibliatudós pedig a következőket jegyezte meg: „Az apostolok soha, egyetlen pillanatra sem hagytak fel áldott munkájukkal. »Mindennap« folytatták, éspedig nyíltan »a templomban«, ahol a szanhedrin és a templomi rendőrség láthatta és hallhatta őket, és természetesen κατ’ οἴκον is, aminek osztó értelme van, »házról házra«, és nem egyszerűen határozói, »otthon«” (The Interpretation of the Acts of the Apostles, 1961). Ezek a forrásművek azt az értelmet támasztják alá, hogy amikor a tanítványok prédikáltak, akkor egyik háztól a másikhoz mentek. A Lk 8:1-ben is hasonló jelentése van a ka·taʹ szónak. E szerint a vers szerint Jézus „városról városra és faluról falura” prédikált. Az a módszer, hogy az embereket közvetlenül a saját otthonaikban keresték fel, rendkívüli eredményeket szült (Cs 6:7; vesd össze: Cs 4:16, 17; 5:28).

a jó hír hirdetését: A görög eu·an·ge·liʹzo·mai ige rokonságban áll az eu·an·geʹli·on főnévvel, mely ’jó hír’-t jelent. A Keresztény görög iratokban a jó hír egy fontos része szoros kapcsolatban van Isten királyságával, amely Jézus prédikálásának és tanításának a fő témája volt, valamint azzal, hogy a Jézus Krisztusba vetett hit megmentést eredményez. A Cselekedetek könyvében sokszor szerepel a görög eu·an·ge·liʹzo·mai ige, nagy hangsúlyt helyezve ezzel a prédikálómunkára (Cs 8:4, 12, 25, 35, 40; 10:36; 11:20; 13:32; 14:7, 15, 21; 15:35; 16:10; 17:18; lásd a Mt 4:23; 24:14-hez tartozó magyarázó jegyzeteket).