Filippi 3:1–21
3 Végezetül, testvéreim, továbbra is örüljetek az Úr miatt.+ Nem esik a terhemre, hogy újra ugyanazokat írjam nektek, és ez a ti védelmetekre van.
2 Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok azoktól, akik kárt okoznak, óvakodjatok azoktól, akik megcsonkítják a testet!+
3 Mert mi vagyunk azok, akiket igazán körülmetéltek,+ mi, akik szent szolgálatot végzünk Isten szelleme által, és Krisztus Jézussal dicsekszünk,+ nem pedig a testben bízunk.
4 Bár ha valakinek, akkor nekem van okom bízni a testben.
Ha bárki más azt gondolja, hogy van oka a testben bízni, akkor nekem még inkább:
5 Körülmetéltek a nyolcadik napon,+ Izrael nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, héberektől született héber,+ és farizeus+, aki betartotta a törvényt.
6 Ami a buzgóságot illeti, üldöztem a gyülekezetet,+ ami pedig a törvényen alapuló igazságosságot illeti, feddhetetlennek bizonyultam.
7 Mégis mindent, ami nekem nyereség volt, veszteségnek tekintettem* Krisztus miatt.+
8 Sőt, mindent veszteségnek tekintek Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan értéke miatt. Őérte mindent kárba veszni hagytam, és egy halom szemétnek tekintek, hogy elnyerjem Krisztus tetszését,
9 és olyannak tartsanak, aki egységben van vele. De nem azt mondom, hogy azért vagyok igazságos, mert betartom a törvényt, hanem inkább azért tartanak igazságosnak, mert hiszek+ Krisztusban.+ Isten azokat tartja igazságosnak, akik hisznek.+
10 Az a célom, hogy megismerjem Krisztust és a feltámadása erejét,+ és olyan szenvedéseket éljek át,+ mint ő, alávetve magamat az övéhez hasonló halálnak,+
11 hogy lássam, valamilyen módon részem lehet-e a koraibb feltámadásban+.
12 Nem mintha már megkaptam volna azt, vagy már tökéletessé tettek volna, de igyekszem,+ hátha én is megszerezhetem, amiért Krisztus Jézus kiválasztott*.+
13 Testvérek, még mindig nem gondolom magamról, hogy megszereztem, de egy biztos: a mögöttem levő dolgokat elfelejtem,+ az előttem levőknek pedig nekifeszülök,+
14 és arra a célra törekszem, hogy elnyerjem az égi elhívás+ díját,+ amelyet Isten ad Krisztus Jézus által.
15 Gondolkodjunk tehát így, mi, akik érettek vagyunk.+ Ha viszont bármiben is hajlamosak vagytok másképp gondolkodni, Isten majd feltárja nektek a fent említett gondolkodásmódot.
16 Mindenesetre, ahogyan már eddig is előrehaladást tettünk, úgy továbbra is haladjunk előre.
17 Kövessétek mindannyian a példámat,+ testvérek, és figyeljetek azokra, akik úgy élnek, hogy az összhangban van a nektek mutatott példánkkal.
18 Mert sokan vannak – azelőtt gyakran említettem őket, most pedig sírva említem őket –, akik Krisztus kínoszlopának* az ellenségeiként élnek.
19 A hasuk az istenük, a dicsőségük valójában szégyen, földi dolgokon jár az eszük,+ és a végük pusztulás.
20 A mi állampolgárságunk+ viszont az égben van,+ ahonnan megmentőt várunk sóváran, az Úr Jézus Krisztust,+
21 aki az ő hatalmas erejével, amellyel képes mindent alávetni magának,+ olyanná fogja változtatni a mi jelentéktelen testünket, mint amilyen az ő dicsőséges teste+.
Lábjegyzetek
^ Esetleg: „kész voltam hátrahagyni”.
^ Szó szerint: „megragadott”.
^ Lásd: Szójegyzék.
Jegyzetek
Multimédia
Római állampolgárság
A képen egy bronzból készült, kétrészes dokumentum egyik fele látható, amely i. sz. 79-ből származik. A dokumentum egy nyugdíjazás előtt álló tengerésznek, a feleségének és a fiának a római állampolgárságát igazolta. Az okirat két része össze volt illesztve, és le volt zárva pecséttel. Egyesek római állampolgárnak születtek, míg mások az életük során később váltak azzá. (Lásd a Cs 22:28-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) Mindkét esetben nagy jelentősége volt egy ilyen dokumentumnak, mivel ezzel bizonyíthatta valaki, hogy jogosult azokra az előjogokra, amelyeket az állampolgársága biztosított. Azonban Pál beszélt egy sokkal értékesebb állampolgárságról is, amely „az égben van” (Flp 3:20).