Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

INTERJÚ | ANTONIO DELLA GATTA

Egy pap otthagyta az egyházat

Egy pap otthagyta az egyházat

ANTONIO DELLA GATTA kilenc évig Rómában tanult, majd 1969-ben pappá szentelték. Később egy Nápoly környéki papnevelő intézet, vagyis szeminárium rektora lett. Itt sok tanulmányozás és elmélkedés után rájött, hogy a katolikus egyház tanításai nincsenek összhangban a Bibliával. Az Ébredjetek!-nek elmondta, hogy milyen hosszú utat járt be, mire eljutott erre a következtetésre.

Mesélne a gyerekkoráról?

1943-ban születtem Olaszországban. Egy kis faluban nőttem fel egy sokgyermekes családban. Édesapám földművesként és ácsként dolgozott. A szüleim hithű katolikusnak neveltek.

Miért akart pap lenni?

Kisfiúként nagyon szerettem hallgatni a papokat a templomban. Lenyűgözött a hangjuk, és a szertartások is. Szívből vágytam rá, hogy én is pap legyek. Amikor tizenhárom éves lettem, édesanyám beíratott egy bentlakásos intézetbe, ahol a fiúkat felkészítették a papi hivatás ellátásához szükséges magasabb szintű oktatásra.

Ott a Bibliát is tanították?

Nem igazán. Tizenöt éves voltam, amikor az egyik tanáromtól megkaptam az evangéliumokat, melyek Jézus életéről és szolgálatáról szólnak. Többször is elolvastam. Tizennyolc évesen Rómába mentem, hogy a pápai egyetemeken tanuljak tovább. Latint, görögöt, történelmet, filozófiát, pszichológiát és teológiát tanítottak. Bár kívülről tudtunk bibliaverseket, és hallgattuk a bibliaolvasást a vasárnapi miséken, igazából nem tanulmányoztuk a Szentírást.

Később rektor lett. Tanított is?

Főként adminisztratív feladatokat kellett ellátnom, de tanítottam a II. Vatikáni Zsinat határozatait is.

Miért kezdett el kételkedni az egyházban?

Három dolog is zavart. Nem tetszett, hogy az egyház részt vállal a politikában. Az is bántott, hogy elnézi a papok és a hívők helytelen viselkedését, és egyes katolikus tanítások sem tűntek helyénvalónak. Például hogy lehet az, hogy egy szerető Isten örökké bünteti az embereket a haláluk után? Azon is elgondolkodtam, hogy vajon Isten tényleg azt várja el tőlünk, hogy egy rózsafüzérrel a kezünkben több százszor ismételgessük az imákat? *

És mit tett ezután?

Könnyek között kértem Isten vezetését. Megvettem a Jerusalem Bible nevű katolikus bibliafordítást, melyet akkoriban adtak ki olaszul, és azonnal elkezdtem olvasni. Amikor egy vasárnap délelőtt hazaértem a miséről, két férfi jött a szemináriumba. Jehova Tanúi voltak. Több mint egy órát beszélgettünk a Bibliáról, és arról, hogy hogyan ismerhető fel az igaz vallás.

Milyen benyomást keltettek Önben?

Csodáltam a meggyőződésüket, és hogy milyen ügyesen használják a katolikus Bibliát. Később egy másik Tanú, Mario járt hozzám, aki nagyon türelmes és kitartó volt. Ha esett, ha fújt, minden szombaton, pontban kilenckor csöngetett a szeminárium kapujában.

Mit szólt ehhez a többi pap?

Őket is meghívtam ezekre a beszélgetésekre, de egyikük sem akarta komolyabban tanulmányozni a Bibliát. Én viszont nagyon élveztem. Csodálatos dolgokat tudtam meg: például azt, hogy miért engedi meg Isten a gonoszságot és a szenvedést, ami már nagyon régóta foglalkoztatott.

A felettesei nem próbálták meg lebeszélni a tanulmányozásról?

1975-ben többször is elmentem Rómába, hogy elmondjam nekik, mi mindent tanultam. Próbáltak érvekkel hatni rám, de egyikük sem használta a Bibliát. Végül 1976. január 9-én írtam Rómába, hogy többé már nem tekintem magam katolikusnak. Két nappal később otthagytam a szemináriumot, és vonatra ültem, hogy akkor először részt vegyek Jehova Tanúi egyik összejövetelén. Ez egy kisebb kongresszus volt, melyet több gyülekezet tartott. Egy egészen más világba csöppentem. Minden résztvevő kezében ott volt a Biblia, és követték a különböző témájú előadásokat.

A családja hogy fogadta a döntését?

A legtöbben hevesen ellenezték. Aztán megtudtam, hogy az egyik öcsém is tanulmányozza a Bibliát a Tanúkkal Lombardiában, Olaszország északi részén. Elmentem meglátogatni, és az ottani Tanúk segítettek nekem munkát és lakást találni. Még abban az évben megkeresztelkedtem Jehova Tanújaként.

Végre igazán közel érzem magam Istenhez

Megbánt bármit is?

Egyáltalán nem. Végre igazán közel érzem magam Istenhez, mert az, amit megtudtam róla, a Biblián, és nem filozófiákon vagy egyházi hagyományokon alapul. Most már meggyőződéssel és tiszta szívből tudok tanítani másokat.

^ 13. bek. A Biblia egyértelmű választ ad ezekre, és még sok más kérdésre is. (Lásd: BIBLIAI TANÍTÁSOK > BIBLIAI KÉRDÉSEK.)