Előfordult már, hogy egy rövid ideig tartó betegség tört rád? Talán olyan gyorsan felépültél, hogy gyakorlatilag már nem is emlékszel rá. A gyász nem ilyen. „Nincs olyan, hogy túltesszük magunkat a gyászon” – írja dr. Alan Wolfelt a könyvében. De hozzáteszi: „Egy idő után és mások segítségével a fájdalom enyhül” (Healing a Spouse’s Grieving Heart).

Például nézzük meg, hogyan érintette Ábrahám patriarchát a felesége halála. A Biblia azt mondja, hogy „Ábrahám bement hozzá, hogy gyászolja és sirassa őt”. A Biblia eredeti szövegéből kiderül, hogy sokáig gyászolta a feleségét. * Egy másik példa Jákob. Elhitették vele, hogy a fiát, Józsefet széttépte egy vadállat. Jákob „hosszú napokon át” gyászolt, a családja nem tudta megvigasztalni. Még évekkel később is mély fájdalommal gondolt József halálára (1Mózes 23:2; 37:34, 35; 42:36; 45:28).

Ugyanígy van ez napjainkban is sokakkal, akik nagyon szerették elhunyt hozzátartozójukat. Nézzünk meg két példát.

• „A férjem, Robert 2008. július 9-én halt meg egy balesetben. Az a végzetes nap is pont úgy kezdődött, mint a többi. Mint minden reggel, amikor munkába ment, átöleltük, megcsókoltuk egymást, és egy »szeretlekkel« elbúcsúztunk. Már hat éve, hogy meghalt, de még mindig nagyon fáj. Nem hiszem, hogy valaha is túlteszem magam Rob halálán” (Gail, 60 éves).

• „Több mint 18 éve veszítettem el drága feleségem, de még mindig hiányzik, és fáj, hogy nincs velem. Ha látok valami szépet a természetben, rá gondolok, és arra, mennyire tetszene neki, ha látná azt, amit én” (Etienne, 84 éves).

Teljesen normális a fájdalom és a hosszú gyász. Mindenki a maga módján gyászol. Senkit nem lehet elítélni azért, ahogyan a tragédia érinti. Ugyanakkor magunkat sem szabad elítélni, ha túlzottnak érezzük a reakciónkat. De hogyan dolgozhatjuk fel a gyászt?