1–3. Mit mulasztott el megtenni a Júdából való próféta, és hová vezetett ez? (Lásd a képet a cikk elején.)

AMIKOR Izraelben a hitehagyott Jeroboám uralkodott, Jehova elküldött Júdából egy prófétát, hogy átadjon egy súlyos ítéletüzenetet a királynak. Miután az alázatos próféta elmondta az üzenetet, a király nagyon felbőszült, de Jehova megóvta a hűséges szolgáját, hogy ne essen bántódása (1Kir 13:1–10).

² A hazafelé vezető úton a próféta találkozott egy idős férfival, aki Bételben lakott, és azt mondta, hogy ő is Jehova prófétája. Ez a férfi becsapta a fiatalabb prófétát, így az megszegte Jehova határozott utasítását, hogy ne egyen kenyeret, és vizet se igyon Izraelben, és ne azon az úton térjen vissza, amelyen odament. Jehova megharagudott rá az engedetlenségéért. Később az úton egy oroszlán megölte őt (1Kir 13:11–24).

³ Vajon miért viselkedett ez a szerény próféta ilyen elbizakodottan, és miért hagyta magát rászedni? A Biblia nem ad erre magyarázatot. De lehetséges, hogy teljesen elfelejtkezett arról, hogy szerényen kellene járnia Istennel. (Olvassátok fel: Mikeás 6:8.) Amikor a Biblia azt írja, hogy valaki Jehovával jár, arra utal, hogy bízik benne, elismeri az uralkodási jogát, és követi a vezetését. Egy szerény személy tudja, hogy állandóan  kapcsolatban lehet szerető és mindenható Atyjával, és hogy erre szüksége is van. A próféta is megkérhette volna Jehovát, hogy tegye egyértelművé, mit vár el tőle, de a beszámoló nem ír ilyesmiről. Néha nekünk sem könnyű döntenünk, mert nem vagyunk benne biztosak, hogy mit lenne jó tenni. De ha szerények vagyunk, akkor Jehova útmutatását fogjuk keresni, és így elkerülhetjük a súlyos hibákat.

4. Milyen témát járunk körül ebben a cikkben?

⁴ Az előző cikkből megtudtuk, hogy keresztényekként miért tartjuk fontosnak a szerénységet, és hogyan tudjuk kimutatni. De vajon milyen helyzetek nehezíthetik meg, hogy szerényen viselkedjünk? És hogyan erősíthetjük magunkban ezt a megnyerő tulajdonságot, hogy még nyomás alatt is jellemezzen minket? Vizsgáljunk meg három olyan élethelyzetet, amikor próba alá kerülhet a szerénységünk. Látni fogjuk, hogy ilyenkor hogyan reagálhatunk bölcsen (Péld 11:2).

5–6. Mi mutatja, hogy Barzillai szerény volt?

⁵ Próba alá kerülhet a szerénységünk, ha változnak a körülményeink, vagy a megbízatásunk a szervezetben. Amikor Dávid felajánlotta a 80 éves Barzillainak, hogy lakjon a királyi udvarban, ő ezt biztosan óriási megtiszteltetésnek érezte, hiszen így a király közelében maradhatott volna. Ennek ellenére nem fogadta el a meghívást. Vajon miért? Idős ember lévén nem akart Dávid terhére lenni. Azt javasolta, hogy Kimhám menjen helyette, aki feltehetően a fia volt (2Sám 19:31–37).

⁶ A szerénység segített Barzillainak észszerű döntést hozni. Nem azért utasította vissza Dávid felkérését, mert nem érezte magát alkalmasnak a felelősség vállalására, vagy mert csendes visszavonultságban szeretett volna élni. Egyszerűen felismerte és elfogadta a változó körülményeit és a korlátait. Nem akart több feladatot vállalni, mint amennyit el tudott volna látni. (Olvassátok fel: Galácia 6:4, 5.) Ha a rangra, a tekintélyre vagy az elismerésre koncentrálunk, az csak önzést, versengést és végül csalódást szül (Gal 5:26). Ha viszont szerények vagyunk, a testvéreinkkel vállvetve azon fogunk fáradozni, hogy dicsőséget szerezzünk Istennek, és segítsünk másoknak (1Kor 10:31).

7–8. Hogyan segít a szerénység, hogy ne önmagunkra támaszkodjunk?

⁷ A nagyobb felelősség gyakran nagyobb hatalommal is jár, ami szintén próbára teheti a szerénységünket. Amikor Nehémiás értesült a Jeruzsálemben élők sanyarú helyzetéről, buzgón imádkozott Jehovához (Neh 1:4, 11). Isten megáldotta őt, hiszen Artaxerxész király megbízta, hogy kormányzó legyen Júda földjén. Azonban a kiemelkedő pozíciója, a vagyona és a hatalma ellenére Nehémiás soha nem a saját tapasztalatára vagy a képességeire hagyatkozott. Mindig Istennel járt. Folyton kutatta a törvényt, hogy felismerje benne Jehova vezetését (Neh 8:1, 8, 9). Nem hatalmaskodott a nép felett; ellenkezőleg, anyagi áldozatokat is hajlandó volt hozni másokért (Neh 5:14–19).

⁸ Nehémiás példájából láthatjuk, hogyan óv meg a szerénység attól, hogy önmagunkra támaszkodjunk, amikor új megbízatást vagy nagyobb felelősséget kapunk. Előfordulhat például, hogy egy vén csak a saját tapasztalatára épít, és úgy fog hozzá a gyülekezeti ügyek intézéséhez, hogy nem kér  segítséget Jehovától imában. Mások talán csak azután fordulnak Jehovához az áldásáért, miután meghoztak egy döntést. Ez vajon szerénységre vall? Egy szerény személy mindig észben tartja, hogy Jehovához képest milyen jelentéktelen, és hogy mi a szerepe Isten szervezetében. A képességeinktől függetlenül vigyáznunk kell, nehogy önmagunkra támaszkodjunk, főleg ha olyan helyzettel vagy nehézséggel nézünk szembe, amellyel korábban már találkoztunk. (Olvassátok fel: Példabeszédek 3:5, 6.) Isten háznépének a tagjaiként inkább arra összpontosítsunk, hogy betöltsük a szerepünket a családban és a gyülekezetben, és ne arra, hogy egyre feljebb kerüljünk valamiféle ranglétrán (1Tim 3:15).

9–10. Hogyan segít a szerénység, amikor igazságtalan bírálat ér bennünket?

⁹ Nagyon nehéz lehet úrrá lenni az indulatainkon, ha igazságtalan bírálat ér bennünket. Gondoljunk Anna példájára. A férje szerette, ő mégis sokat sírt, mivel meddő volt, és a vetélytársa, Peninna szüntelenül bosszantotta. Egyszer, amikor Anna a hajléknál imádkozott, Éli főpap tévesen azzal vádolta meg, hogy részeg. Bár ez nagyon feldúlhatta, a szerénység arra indította, hogy higgadt maradjon, és tisztelettel válaszoljon Élinek. Ezután egy igazán megindító imát mondott, amely fel lett jegyezve a Bibliában. Dicsérte Jehovát, hálát adott neki, és kifejezte a belé vetett hitét (1Sám 1:5–7, 12–16; 2:1–10).

¹⁰ A szerénység abban is segít, hogy „a rosszat mindig [legyőzzük] a jóval” (Róma 12:21). Sátán rendszerében sok igazságtalanság történik, de nem szabad engednünk, hogy ez fölöttébb felingereljen minket (Zsolt 37:1). Ha valamelyik testvérünkkel van nézeteltérésünk, az még jobban tud fájni. Ilyenkor a szerénység arra ösztönöz, hogy kövessük Jézus példáját. „Amikor szidalmazták, nem viszonozta a szidalmat. . . .továbbra  is ráhagyta magát az igazságosan ítélőre” (1Pét 2:23). Jézus tudta, hogy a bosszú Jehováé (Róma 12:19). A keresztényeket is arra inti a Biblia, hogy legyenek alázatosak, és ne fizessenek „sérelemmel a sérelemért” (1Pét 3:8, 9).

11–12. a) Mire indít a szerénység, amikor hízelegnek nekünk, vagy megdicsérnek minket? b) Milyen lesz a megjelenésünk és a viselkedésünk, ha szerények vagyunk?

¹¹ A hízelgés vagy a túlzásba vitt dicséret is próbára teheti a szerénységünket. Idézzük fel, hogyan állt helyt Eszter, amikor az események váratlan fordulatot vettek. Tudjuk róla, hogy káprázatosan szép nő volt, és egy éven át különleges kezelésekkel kényeztették. Nap mint nap olyan fiatal nők társaságában volt, akik a Perzsa Birodalom különböző pontjairól érkeztek, és mindannyian a király figyelméért versengtek. Eszter azonban nem hagyta, hogy mindez megváltoztassa a jellemét. Még azután sem vált beképzeltté vagy tiszteletlenné, hogy a király őt választotta, hogy királyné legyen (Eszt 2:9, 12, 15, 17).

¹² A szerénység segít, hogy mindig illendő és méltóságteljes legyen a megjelenésünk és a viselkedésünk. Tudjuk, hogy nem úgy nyerhetjük el mások bizalmát, ha dicsekszünk vagy felhívjuk magunkra a figyelmet, hanem úgy, ha „csendes és szelíd szellem” jellemez minket (olvassátok fel: 1Péter 3:3, 4; Jer 9:23, 24). Ha túl sokat gondolunk magunkról, az előbb-utóbb a tetteinkből is nyilvánvalóvá válik. Például arra célozgathatunk, hogy nekünk különleges kiváltságaink vannak, bizalmas információknak vagyunk a birtokában, vagy közeli kapcsolatot ápolunk felelős testvérekkel. Az is előfordulhat, hogy egy bizonyos ötletet vagy eredményt csak magunknak tulajdonítunk, holott mások is hozzájárultak. Jézus ebből a szempontból is kiváló példát mutatott. Nagyon sokszor idézett a Héber Iratokból, vagy utalt rájuk, mégpedig azért, hogy a hallgatói megértsék, hogy nem a saját bölcsességét hangoztatja, hanem Jehova gondolatait (Ján 8:28).

13–14. Hogyan segíthet a szerénység jó döntéseket hozni?

¹³ Döntéshelyzetekben is kiderülhet, hogy mennyire vagyunk szerények. Amikor Pál apostol Cezáreában tartózkodott, Agabusz próféta kijelentette, hogy ha továbbmegy Jeruzsálembe, le fogják tartóztatni. A testvérek nagyon megijedtek, hogy Pál esetleg meg is halhat, ezért kérlelték, hogy ne menjen el. Ő azonban nem hagyta magát lebeszélni. Nem volt túlzottan magabiztos, de azt sem engedte, hogy a félelem megbénítsa. Feltétel nélkül bízott Jehovában, és kész volt kitartani a megbízatásában, bárhová kerüljön is. A testvérek ezt látva tiszteletben tartották a döntését, ami szerénységre vallott a részükről (Csel 21:10–14).

¹⁴ A szerénység akkor is segíthet jó döntést hozni, ha nem tudjuk pontosan, hogyan alakulnak majd a dolgok, vagy képtelenek vagyunk befolyásolni az eseményeket. Például, talán fontolgatjuk, hogy elkezdjük a teljes idejű szolgálatot. De mi lesz, ha megbetegszünk? Vagy ha az idősödő szüleink a támogatásunkra szorulnak? Hogyan tudunk majd gondoskodni magunkról időskorunkban? Bármennyit imádkozunk vagy kutatunk is, az ilyen kérdésekre nem fogunk teljes körű választ kapni (Préd 8:16, 17). Ha bízunk Jehovában, képesek leszünk felismerni és elfogadni a korlátainkat.  Miután kutatást végeztünk, kikértük mások véleményét, és vezetésért imádkoztunk, kövessük Isten szellemének az irányítását. (Olvassátok fel: Prédikátor 11:4–6.) Így Jehovának lesz mit megáldania, de az is lehet, hogy kedvesen segít majd változtatni a céljainkon (Péld 16:3, 9).

15. Miért int alázatra, ha Jehova nagyságán gondolkodunk?

¹⁵ Láthattuk, milyen sok előnye van a szerénységnek. Hogyan erősíthetjük magunkban ezt a tulajdonságot? Nézzünk négy módszert. Először is, ha elmélkedünk Jehova kitűnő tulajdonságain és a nagyságán, az még nagyobb szerénységre tanít, és elmélyíti az iránta érzett tiszteletünket (Ézs 8:13). Ne feledjük, hogy magával a mindenható Istennel járhatunk, nem egy angyallal vagy egy emberrel. Ez arra kell hogy indítson, hogy megalázzuk magunkat „Isten hatalmas keze alatt” (1Pét 5:6).

16. Hogyan ösztönöz szerénységre az, ha Isten szeretetén elmélkedünk?

¹⁶ Másodszor, az is segít, hogy szerényebbek legyünk, ha elgondolkodunk Jehova szeretetén. Pál apostol azt írta, hogy Jehova „bőségesebb tisztelettel” vette körül a test kevésbé tiszteletreméltó részeit (1Kor 12:23, 24). Ehhez hasonlóan mindegyikőnkkel törődik a korlátaink ellenére. Nem hasonlít minket másokhoz, és nem szűnik meg szeretni akkor sem, ha hibázunk. Jehova szeretete biztonságérzetet ad, bárhol szolgálunk is a háznépén belül.

17. Mit eredményez, ha a jót keressük másokban?

¹⁷ Harmadszor, jobban tudjuk majd értékelni a Jehova szolgálatában betöltött szerepünket, ha mi is a jót keressük másokban, akárcsak Isten. Így nem akarunk mindig a figyelem középpontjában lenni, és irányítani az eseményeket, hanem inkább szerényen tanácsot kérünk, és elfogadjuk mások javaslatait (Péld 13:10). Együtt örülünk azzal, aki valamilyen kiváltságot kap, és dicsérjük Jehovát, aki a testvéreink egész közösségét megáldja (1Pét 5:9).

18. Hogyan járul hozzá a lelkiismeretünk képzése, hogy szerényebbek legyünk?

¹⁸ Negyedszer, ha engedjük, hogy a bibliai alapelvek formálják a lelkiismeretünket, finomíthatunk azon, hogy mit tartunk illendőnek és tiszteletre méltónak. Jó ítélőképességre tehetünk szert, ha szerényen elsajátítjuk Jehova nézőpontját. A rendszeres tanulmányozás, az ima és a tanultak alkalmazása egyre kifinomultabbá teszi a lelkiismeretünket (1Tim 1:5). Megtanuljuk, hogy másokat fontosabbnak tartsunk magunknál. Jehova megígéri, hogy ha megtesszük a magunk részét, ő befejezi a képzésünket, és segít, hogy fejlesszük magunkban a szerénységet és más jó tulajdonságokat (1Pét 5:10).

19. Mi segíthet megőrizni a szerénységünket?

¹⁹ A Júdából való próféta egyetlen elbizakodott tettért az életével fizetett, és elveszítette Isten helyeslését. De nem lehetetlen szerénynek maradni, ahogyan az Jehova régen élt és ma élő hűséges szolgáinak a példájából is látszik. Minél régebb óta járunk Jehovával, annál szerényebbnek kellene lennünk (Péld 8:13). Bármilyen szerepet töltünk is be a szervezetében, már az is csodálatos és páratlan kiváltság, hogy vele járhatunk. Tartsuk becsben ezt a megtiszteltetést, és tegyünk meg mindent, hogy örökké szerényen járhassunk Jehovával.