KATHERINE az Egyesült Államokban nőtt fel. 16 éves volt, amikor megkeresztelkedett, és Jehova Tanúja lett. Sokat prédikált a Királyságról, de a környékükön keveseket érdekelt ez a téma. Ezt mondja: „Olvastam olyan történeteket, hogy valaki imádkozott, mert szerette volna megismerni Istent. Az imájában azt kérte Istentől, hogy küldje el hozzá a szolgáját. Annyira szerettem volna találkozni egy ilyen személlyel, de nem sikerült.”

Katherine már évek óta prédikált otthon, de aztán azon gondolkodott, hogy elköltözik egy olyan helyre, ahol többen érdeklődnek az igazság iránt. Persze az is megfordult a fejében, hogy vajon tudná-e vállalni. Korábban csak egyszer volt távol a családjától – akkor is csak két hétre –, és mindennap honvágya volt. De nagyon szerette volna átélni azt, hogy mekkora öröm segíteni valakinek megismerni Jehovát, ezért úgy döntött, hogy belevág. Több hely is szóba jött, hogy hova költözzön. Írt egy levelet a guami fiókhivatalnak, és a testvérek tájékoztatták a lehetőségekről. 2007 júliusában 26 évesen elköltözött Saipanra, egy csendes-óceáni szigetre, 10 000 km-re a családjától. Megtalálta a számításait?

Nem sokkal azután, hogy megérkezett az új gyülekezetébe, Katherine elkezdte tanulmányozni a Bibliát Dorisszal, egy negyvenes évei közepén járó asszonnyal. Amikor A Biblia tanítása könyv harmadik fejezeténél jártak, Katherine aggódni kezdett. Ezt mondja: „Doris nagyon jól haladt előre, és nem akartam hátráltatni. Még soha nem vezettem hosszú ideig bibliatanulmányozást, és úgy gondoltam, hogy Dorisnak egy korban hozzáillő, tapasztaltabb testvérnőre lenne szüksége.” Katherine imádkozott Jehovához, hogy segítsen neki olyan valakit találni, akinek a gondjaira bízhatná a tanulmányozóját. Aztán elhatározta, hogy elmondja Dorisnak a terveit.

Katherine elmeséli, mi történt: „Mielőtt felhoztam volna a témát, Doris azt mondta, hogy szeretne beszélni velem valamiről, ami aggasztja. Miután meghallgattam, elmondtam neki, hogy egy hasonló helyzetben hogyan segített nekem Jehova. Doris nagyon hálás volt érte.” Ezt mondta Katherine-nek: „Jehova téged küldött, hogy segítsen nekem. Aznap, amikor először látogattál meg,  már órák óta olvastam a Bibliát. Sírva kértem Istent, hogy küldjön valakit, aki megmagyarázza nekem a Szentírást. Éppen ekkor kopogtattál. Jehova válaszolt az imámra!” Ahogy Katherine felidézi ezt a megható pillanatot, könny szökik a szemébe. Ezt mondja: „Ez volt a válasz az imámra. Jehova megmutatta, hogy én is tudom tanítani Dorist.”

Doris 2010-ben megkeresztelkedett, és ma több emberrel is tanulmányozza a Bibliát. Katherine megjegyzi: „Régóta dédelgetett álmom volt, hogy segítsek egy őszinte személynek Jehova imádójává válni. Annyira hálás vagyok, hogy ez valóra vált!” Katherine ma különleges úttörő, és élvezi a szolgálatot a csendes-óceáni Kosrae szigetén.

Több mint száz (19–79 éves) testvér és testvérnő költözött Mikronéziába, hogy segítsen a helyieknek. Ezeknek a buzgó testvéreknek az érzéseit jól tükrözik Erica szavai, aki 2006-ban 19 évesen költözött Guamra: „Nagyon élvezem, hogy olyan területen lehetek úttörő, ahol az emberek meg akarják ismerni az igazságot. Hálás vagyok, hogy Jehova segítségével itt prédikálhatok. Ez a lehető legjobb életút!” Erica ma a Marshall-szigeteki Ebeye-on különleges úttörő. Persze az is igaz, hogy külföldön szolgálni nem egyszerű, mert számtalan nehézség merülhet fel. Vizsgáljunk most meg ezek közül hármat, és lássuk, hogyan birkóztak meg velük azok, akik Mikronéziába költöztek!

Életkörülmények: A 22 éves Simon 2007-ben érkezett Palaura. Hamar szembesült vele, hogy itt csak a töredékét tudja megkeresni annak, amit otthon, Angliában keresett. „Meg kellett tanulnom, hogy nem vehetek meg akármit. Most megválogatom, milyen élelmiszert vásárolok, és milyen áron. Ha kell, több helyen is körülnézek. És ha valami tönkremegy, használt alkatrészeket veszek, és keresek valakit, aki segít nekem megjavítani.” Miben segített neki az, hogy egyszerű életet él? Ezt mondja: „Megtanultam, mi az, ami igazán fontos, és hogy hogyan lehet kevesebből is megélni. Számtalan esetben éreztem, hogy Jehova segít. Hét éve szolgálok itt, de mindig volt mit ennem, és volt hol aludnom.” Igen, Jehova megáldja azokat, akik a Királyságért az egyszerű életet választják (Máté 6:32, 33).

Honvágy: Erica ezt mondja: „Nagyon szoros szálak fűznek a családomhoz, és féltem, hogy a honvágy majd rányomja a bélyegét a szolgálatomra.” Mit tett, hogy felkészüljön érzelmileg? „Sokat segített, hogy a költözés előtt több Őrtorony-cikket is elolvastam a honvágyról. Az egyik cikkben egy anya ezt mondta a lányának: »Jehova sokkal jobban gondodat viseli, mint ahogy arra én képes lennék.«  Ez nagyon megerősített.” Hannah és a férje, Patrick a Marshall-szigeteki Majurón szolgálnak. Hannah úgy tud úrrá lenni a honvágyán, hogy sokat törődik a majurói testvérekkel. Így önti szavakba az érzéseit: „Újra meg újra köszönetet mondok Jehovának a testvérekért, akikben családra találtam. A szeretetük és a támogatásuk nélkül nem tudnék az otthonomtól távol szolgálni.”

Beilleszkedés: Simon megjegyzi: „Egy idegen országban szinte minden más, mint otthon. Néha hiányzik, hogy úgy mondhassak el egy viccet, hogy ne kelljen megmagyarázni.” Erica pedig ezt mondja: „Először úgy éreztem, mintha kívülálló lennék. De pont ez segített, hogy átgondoljam, mi miatt költöztem ide valójában. Nem azért jöttem, hogy nekem jó legyen, hanem azért, hogy többet tegyek Jehováért.” Majd hozzáteszi: „Idővel sok nagyszerű emberrel kötöttem barátságot.” Simon nagyon igyekezett, hogy megtanulja a palau nyelvet, mert ez segített neki, hogy ki tudja tárni a szívét a helyi testvérek előtt (2Kor 6:13). Az ottaniak nagyon megszerették, amiért próbálta megtanulni a nyelvüket. Ha az újonnan érkezők vállvetve szolgálnak együtt a helyi testvérekkel, szoros barátságok alakulnak ki köztük. De milyen áldások várnak még azokra, akik készek olyan helyen szolgálni, ahol szükség van hírnökökre?

Pál apostol kijelentette: „aki bőven vet, bőven is fog aratni” (2Kor 9:6). Ez az alapelv mindenképpen érvényes azokra, akik készek áldozatokat hozni a szolgálatért. Mit foglal magában a bőséges aratás Mikronéziában?

Mikronéziában még mindig sok tanulmányozást lehet kezdeni. A testvérek saját maguk tapasztalhatják, milyen az, amikor az érdeklődő személyek alkalmazzák az Isten Szavából tanultakat. Patrick és Hannah Angaur piciny szigetén is prédikál, ahol csak 320-an laknak. Két hónapja prédikáltak már itt, amikor találkoztak egy egyedülálló anyával. Azonnal beleegyezett a Biblia tanulmányozásába, mert égett a vágytól, hogy többet tudjon meg a Bibliából. Hamarosan nagy változtatásokat tett az életében. Hannah ezt meséli: „Ahogy hazafelé biciklizünk a tanulmányozások után, egymásra nézünk Patrickkel, és kitör belőlünk: »Köszönjük Jehova!«” Majd hozzáteszi: „Tudom, hogy Jehova másképpen is megtalálhatta volna ezt az alázatos, engedelmes személyt, de mivel ideköltöztünk, mi segíthetünk neki közelebb kerülni hozzá. Ez az egyik legkedvesebb élményünk . . . Kimondhatatlan öröm segíteni valakinek megismerni Jehovát.”

Sok országban van még szükség hírnökökre. Te tudnád vállalni, hogy ilyen helyre költözöl? Kérd Jehovát, hogy erősödjön meg benned a vágy! Beszélj az elképzelésedről a gyülekezeti vénekkel, a körzetfelvigyázóval vagy azokkal, akiknek már volt alkalmuk ilyen országban segíteni! Ahogy körvonalazódnak a terveid, írj annak a fiókhivatalnak, amelyik azt az országot felvigyázza, ahová költözni szeretnél. * Ők tájékoztatnak majd a lehetőségekről. Több ezer fiatal és idős, egyedülálló és házas személy ajánlkozik készségesen. Talán te is köztük lehetsz, és tapasztalhatod, milyen érzés bőségesen aratni.