SZÁMÍT, hogy Isten neve szerepel-e a Bibliában? Istennek nyilvánvalóan számít. A neve – amit négy héber betűvel, az úgynevezett tetragrammal * jelölnek – majdnem 7000-szer található meg az eredeti héber szövegben, melyre gyakran Ószövetségként (vagy Ótestamentumként) utalnak.

A bibliatudósok elismerik, hogy Isten neve megtalálható az Ószövetségben, vagyis a Héber Iratokban. Viszont sokan közülük úgy gondolják, hogy a név nem szerepelt az eredeti görög kéziratokban, az úgynevezett Újszövetségben (vagy Újtestamentumban).

De mi a helyzet akkor, ha az Újszövetség egyik írója olyan ószövetségi részt idéz, amelyben a tetragram is szerepel? Ilyenkor a fordítók többsége Isten személyes neve helyett az „Úr” szót használja. A Szentírás új világ fordítása viszont nem követi ezt a bevett szokást. A Keresztény Görög Iratokban, vagyis az Újszövetségben 237-szer használja a Jehova nevet.

Milyen nehézségbe ütköznek a bibliafordítók, amikor el kell dönteniük, hogy használják-e Isten nevét az Újszövetségben? Mi alapján foglalják bele Isten nevét a Szentírásnak ebbe a részébe? És milyen hatással van a te életedre az, hogy a Bibliában szerepel Isten neve?

Az Újszövetségnek azok a kéziratai, melyek ma a rendelkezésünkre állnak, nem az eredetiek. Az eredeti kéziratokat, amelyeket Máté, János, Pál és mások írtak, nagyon sokat használták, és persze emiatt gyorsan elhasználódtak. Ezért lemásolták őket, és amikor azok is elhasználódtak, újabb másolatok készültek. A máig fennmaradt sok ezer másolat legtöbbje két évszázaddal az eredeti után készült, ha nem még később. Úgy tűnik, hogy azok, akik akkoriban a kéziratokat másolták, vagy saját maguk cserélték ki a tetragramot az „Úr” jelentésű görög küʹri·osz szóra, vagy már eleve olyan kéziratokat másoltak, amelyeken a név ki volt cserélve. *

Ennek ismeretében egy fordítónak azt kell megállapítania, hogy rendelkezésre állnak-e olyan bizonyítékok, amelyekkel ésszerű mértékben alá lehet támasztani, hogy a tetragram szerepelt az eredeti görög kéziratokban. Nos, léteznek ilyen bizonyítékok? Figyeld meg a következő okfejtést.

• Amikor Jézus az Ószövetségből idézett vagy olvasott, használta Isten nevét (5Mózes 6:13, 16; 8:3; Zsoltárok 110:1; Ézsaiás 61:1, 2; Máté 4:4, 7, 10; 22:44; Lukács 4:16–21). Jézus és a tanítványai idejében a tetragram szerepelt a héberül íródott Ószövetség másolataiban, és még ma is szerepel bennük. A tudósok azonban évszázadokon át úgy tartották, hogy nem volt benne sem az Ószövetség görög nyelvű fordításának, a Septuagintának a kézirataiban, sem az Újszövetség kézirataiban. Aztán a XX. század közepén egy nagyon különleges dolog keltette fel a tudósok figyelmét. Rábukkantak a görög Septuaginta néhány nagyon régi töredékére, amelyek Jézus napjaiban voltak használatban. Ezeken a töredékeken héber karakterekkel megtalálható Isten személyes neve.

• Jézus használta Isten nevét, és megismertette másokkal (János 17:6, 11, 12, 26).  Jézus egyértelműen kijelentette: „Én az Atyám nevében jöttem”. Azt is kihangsúlyozta, hogy amit tesz, azt ’az Atyja nevében’ teszi. Sőt, Jézus neve is azt jelenti, hogy ’Jehova a megmentés’ (János 5:43; 10:25).

• A Görög Iratokban szerepel Isten neve rövidített formában. A Jelenések 19:1, 3, 4, 6-ban Isten neve az „alleluja” vagy „halleluja” kifejezések részét alkotja. Ez a kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy ’dicsérjétek Jahot’. A Jah a Jehova név rövidített formája.

• A korai zsidó írások tanúsítják, hogy a zsidó keresztények használták Isten nevét az írásaikban. A Toszifta – a szóbeli törvénynek egy írott gyűjteménye, amelyet körülbelül i. sz. 300-ban fejeztek be – ezt mondja azokról a keresztény írásokról, amelyeket sabbaton elégettek: „Az evangélisták könyveit és a [zsidó keresztényeknek tartott] minim könyveit nem mentik ki a tűzből, hanem hagyják elégni ott, ahol vannak . . . , a könyveket az isteni névre történő utalásokkal együtt.” Ugyanez a forrás idézi az i. sz. II. század elején élt galileai José rabbit is, aki szerint a hét többi napján „kivágják [a keresztény írásokból] az isteni nevet, amelyet tartalmaznak, ezeket elrejtik, és a maradékot elégetik”. Vagyis nyomós bizonyíték szól amellett, hogy az i. sz. II. században élt zsidók szerint a keresztények használták az írásaikban a Jehova nevet.

Vajon az Új világ fordítás az egyetlen fordítás, amelyben Isten nevét visszaállították a helyére a Görög Iratokban? Nem. A fenti bizonyítékok alapján sok bibliafordító úgy érezte, hogy a fordítás során vissza kell helyezni Isten nevét az Újszövetségbe.

Például sok afrikai, amerikai, ázsiai és csendes-óceáni-szigeteki nyelven az Újszövetségben számos helyen szerepel Isten neve. (Lásd a 21. oldalon lévő listát.) Ezek közül néhány fordítás nemrégiben jelent meg. Ilyen például a rotuma nyelvű Biblia (1999), mely 48 újszövetségi versben 51-szer használja a Jihova nevet, vagy az indonéziai tobai batak fordítás (1989), mely 110-szer használja a Jahowa nevet az Újszövetségben. Isten neve francia, német és spanyol fordításokban is szerepel. Például a XX. század elején Pablo Besson lefordította spanyolra az Újszövetséget. A fordítása a Júdás 14-ben használja a Jehová nevet, és közel 100 lábjegyzet említi meg, hogy  nagy valószínűséggel a versben eredetileg Isten neve állt.

Íme néhány angol és egy magyar fordítás, mely használja Isten nevét az Újszövetségben:

• A Literal Translation of the New Testament . . . From the Text of the Vatican Manuscript, Herman Heinfetter fordítása (1863)

• The Emphatic Diaglott, Benjamin Wilson fordítása (1864)

• The Epistles of Paul in Modern English, George Barker Stevens fordítása (1898)

• St. Paul’s Epistle to the Romans, W. G. Rutherford fordítása (1900)

• The Christian’s Bible—New Testament, George N. LeFevre fordítása (1928)

• The New Testament Letters, J. W. C. Wandnak, London püspökének fordítása (1946)

• Az Újszövetség, Csia Lajos fordítása (1997)

Egy kedvelt angol bibliafordítás (New Living Translation) 2004-es kiadása ezt mondja az előszavában az „Isten nevének fordítása” alcím alatt: „A tetragramot – JHVH – általában következetesen »az ÚR«-nak fordítottuk, az angol fordításoknál megszokott kiskapitális betűfajtával. Ez megkülönbözteti az ʼAdhó·nájʹ szótól, melyet »Úr«-nak fordítottunk.” Az Újszövetséggel kapcsolatban pedig ezt írja: „A görög küʹri·osz szót következetesen »Úr«-nak fordítottuk, kivéve amikor az Újszövetség egyértelműen az Ószövetségből idéz, ezeken a helyeken »ÚR« szerepel kiskapitális betűfajtával.” (Kiemelés tőlünk.) Tehát ennek  a Bibliának a fordítói elismerik, hogy jelölni kell, hogy ezekben az újszövetségi idézetekben szerepel a tetragram (JHVH). *

Érdekes, hogy egy bibliai szótár a „Tetragram az Újszövetségben” címszó alatt ezt írja: „Vannak bizonyítékok arra, hogy amikor az Úsz.-et [Újszövetség] eredetileg megírták, a tetragram, vagyis Isten neve, Jahve szerepelt az Úsz. néhány Ósz.-ből [Ószövetség] származó idézetében, de az is lehet, hogy az összesben” (The Anchor Bible Dictionary). George Howard tudós pedig ezt mondja: „Mivel a tetragram még benne volt a korai egyház Szentírását képező görög nyelvű bibliai iratokban [Septuaginta], ésszerű azt hinni, hogy az Úsz. írói megtartották a bibliai szövegben a tetragramot, amikor a Szentírásból idéztek.”

Láthatjuk tehát, hogy az Új világ fordítás nem az első olyan fordítás, amely használja Isten nevét az Újszövetségben. Mint egy bíró, akinek olyan ügyben kell döntést hoznia, amelyben nincsenek élő szemtanúk, az Új Világ Bibliafordító Bizottság gondosan megvizsgált minden tárgyhoz tartozó bizonyítékot. A bizottság a tények alapján úgy döntött, hogy használni fogja Jehova nevét a Keresztény Görög Iratokban. Figyeljünk meg két meggyőző érvet, melyekkel alátámasztották a döntésüket.

1. A fordítók úgy érezték, hogy mivel a Keresztény Görög Iratok ihletett folytatása a szent Héber Iratoknak, következetlen lenne, ha hirtelen eltűnne a szövegből Jehova neve.

Miért ésszerű ez a következtetés? Az i. sz. első század közepe táján Jakab tanítvány ezt mondta a jeruzsálemi véneknek: „Simeon részletezte, hogyan fordította először az Isten a figyelmét a nemzetekre, hogy népet szerezzen közülük a nevének” (Cselekedetek 15:14). Neked logikus lenne Jakab kijelentése, ha az első században senki sem ismerte vagy használta volna Isten nevét?

2. Amikor olyan Septuaginta-másolatok láttak napvilágot, melyek nem a küʹri·osz (Úr) szót, hanem Isten nevét tartalmazzák, nyilvánvaló lett a fordítóknak, hogy a Jézus idejében használt, görögre fordított Szentírás egyes másolatai – és természetesen a héber nyelvű másolatok is – tartalmazták Isten nevét.

Úgy tűnik, hogy csak később alakult ki az az Istent sértő hagyomány, hogy a görög kéziratokból eltávolították Isten nevét. Szerinted Jézus és a tanítványai támogattak volna egy ilyen hagyományt? (Máté 15:6–9).

Mint egy „szemtanú” perdöntő vallomása, maga a Szentírás bizonyítja, hogy az első keresztények igenis használták Jehova nevét az írásaikban, különösen amikor az Ószövetségnek azokat a részeit idézték, melyek tartalmazzák Isten nevét. Semmi kétség hát, hogy az Új világ fordításban szilárdan megalapozott döntések alapján állították vissza a helyére a Keresztény Görög Iratokban Isten nevét, a Jehova nevet.

Milyen hatással lesznek a te életedre ezek a tények? A Héber Iratokból idézve Pál apostol erre emlékeztette a római keresztényeket: „mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmentésben fog részesülni”. Aztán ezt kérdezte: „Hogyan fogják azonban segítségül hívni azt, akiben nem hisznek? Hogyan fognak pedig hinni abban, akiről nem hallottak?” (Róma 10:13, 14; Jóel 2:32). Azok a bibliafordítások, melyek használják Isten nevét, amikor van erre alap, segítenek közelebb kerülnöd Istenhez (Jakab 4:8). És micsoda megtiszteltetés, hogy Isten megengedi, hogy név szerint ismerjük őt, és hogy segítségül hívhatjuk a nevét, a Jehova nevet!