AZ ÉDESANYÁM rettenetesen dühös volt, amikor a feleségem, Cico, és én Jehova Tanúi lettünk. Egy nap összehívta az összes rokonunkat, azt remélve, hogy rá tudnak venni, hogy szakítsam meg a kapcsolatot a Tanúkkal. Választanom kellett: vagy feladom, amiben hiszek, vagy kitagad a családom.

Úgy döntöttem, hogy inkább elköltözünk a városból. Lakatos voltam, így arra gondoltam, hogy mehetnénk Kutaiszibe, Grúzia második legnagyobb városába, mert ott könnyebb lesz munkát találni. Tudtam azt is, hogy abban a városban szükség van hírnökökre, ezért kértem Jehovát, hogy mutassa meg, mit tegyek.

Nem sokkal ezután találkoztam az egyik bibliatanulmányozómmal, aki Dzsvariban, egy kisvárosban lakott. Amikor megtudta, hogy azon gondolkozom, hogy Kutaiszibe költözzünk-e, kérlelni kezdett, hogy inkább menjünk Dzsvariba. Ezt mondta:  „Van egy lakásunk. A feleségemmel és a gyerekekkel beköltözünk az egyik szobába, ti pedig lakhattok a másikban.”

Kíváncsi voltam, hogy Jehovától jött-e ez a lehetőség. Ezért azt válaszoltam neki, hogy átmenetileg odaköltözünk, és ha hamar találok állást és albérletet, akkor maradunk Dzsvariban. Legnagyobb meglepetésemre még aznap este visszajött egy listányi álláshirdetéssel.

Néhány nappal később Dzsvariba költöztünk. Már az első nap találtam állást, méghozzá meglepően jó fizetéssel. Az új főnököm felajánlotta, hogy lakhatunk egy hatalmas házban, mely a cégé volt. Ezután a testvérek megkértek, hogy segítsek a bibliai kiadványok titkos nyomtatásában. Mivel rengeteg hely volt az új otthonunkban, a feleségemmel beleegyeztünk.

Sok éven át tágas otthonunkban tartottuk az emlékünnepet és más különleges összejöveteleket. Több mint 500-an keresztelkedtek meg nálunk! Boldog vagyok, hogy felismertem és követtem Jehova irányítását.