Jehova Tanúi nem ünneplik a születésnapot, mert a hitük szerint Isten ezt nem helyesli. Bár a Biblia nem tiltja konkrétan a születésnap megtartását, segít elgondolkodnunk az ünneppel kapcsolatos tényeken, és megértenünk Isten nézőpontját. Nézzünk meg négy ilyen tényt és néhány bibliaverset.

1.   A születésnap megünneplése pogány eredetű. Egy forrásmű szerint régen azt gondolták, hogy valakinek a születésnapján „a gonosz szellemek és erők árthatnak az ünnepeltnek”, de „a barátai a jelenlétükkel és a jókívánságaikkal megvédhetik” (Funk & Wagnalls Standard Dictionary of Folklore, Mythology, and Legend). Egy másik könyv azt írja, hogy a születésnapi dátumok feljegyzése azért volt fontos az ókori időkben, mert ezek alapján „készítették el a horoszkópokat”, melyek „az asztrológia misztikus tudományára” épültek (The Lore of Birthdays). A könyv hozzáteszi, hogy „a születésnapi gyertyák a hiedelem szerint mágikus erővel bírtak, és teljesítették a kívánságokat”.

    A Biblia azonban elítéli a mágiát, a jóslást, a spiritizmust és minden „ehhez hasonlót” (5Mózes 18:14; Galácia 5:19–21). Isten többek között azért ítélte el az ókori Babilont, mert a lakosai asztrológiát űztek, ami a jóslás egyik formája (Ézsaiás 47:11–15). Jehova Tanúi nem kutatják megszállottan az összes ünnep eredetét, de ha a Szentírás ilyen egyértelműen közöl valamit, akkor azt fontosnak tartják.

2.   A korai keresztények nem ünnepelték a születésnapot. Egy enciklopédia szerint „pogány szokásnak tekintették bárki születésnapjának a megünneplését” (The World Book Encyclopedia). A Biblia rámutat, hogy a keresztényeknek követniük kell az apostolok és mások példáját, akiket közvetlenül Jézus tanított (2Tesszalonika 3:6).

3.   Az egyetlen ünnep, melyet a keresztényeknek meg kell tartaniuk, az nem egy születésnap, hanem a Jézus haláláról való megemlékezés (Lukács 22:17–20). Ez nem meglepő, hiszen a Biblia azt írja, hogy „jobb. . . a halál napja a születés napjánál” (Prédikátor 7:1). Mire Jézus a földi életének a végéhez közeledett, már jó hírnevet szerzett Istennél, ezért a halála napja fontosabbá vált, mint a születésnapja (Héberek 1:4).

4.   A Bibliában sehol sem olvasunk arról, hogy Isten bármelyik szolgája megtartotta volna bárkinek a születésnapját. És ez nem véletlenül van így, hiszen a Szentírás két születésnapot is említ, de nem Isten szolgái voltak az ünneplők, és mindkét helyzet rossz fényben lett feltüntetve (1Mózes 40:20–22; Márk 6:21–29).

 Mint minden jó szülő, a Tanúk is egész évben kimutatják a szeretetüket a gyerekeik iránt, megajándékozzák őket, és jó hangulatú alkalmakat szerveznek nekik. Isten tökéletes példáját igyekeznek követni, aki bármikor kész jó ajándékokat adni a gyermekeinek (Máté 7:11). A következő véleményekből láthatjuk, hogy a Tanú-gyerekek nem érzik úgy, hogy megvonnak tőlük valamit:

•   „Sokkal jobb akkor ajándékot kapni, amikor nem számítasz rá” (Tammy, 12 éves).

•   „A születésnapomon nem kapok ajándékot a szüleimtől, de máskor igen. És ez így jó, mert sokkal jobban szeretem a meglepetéseket” (Gregory, 11 éves).

•   „Szerinted egy jó bulihoz elég tíz perc, egy kis süti és egy éneklés? Ha igazi bulit akarsz látni, gyere el hozzánk!” (Eric, 6 éves).