apostol: Vagy: „küldött”. A görög a·poʹszto·losz szó az a·po·sztelʹló igéből származik, amelynek a jelentése ’elküld (kiküld)’ (Mt 10:5; Lk 11:49; 14:32). Az alapjelentését jól tükrözi Jézus kijelentése a Jn 13:16-ban, ahol a szó úgy van visszaadva, hogy „a küldött”.

Simon, akit Péternek hívnak: Péternek öt különböző neve van az Írásokban: 1. a görög „Simeon”, mely megegyezik a név héber formájával; 2. a görög „Simon” (a Simeon és Simon szavak egy olyan héber igéből származnak, melynek jelentése ’hall’; ’odafigyel’); 3. „Péter” (egy görög név, mely azt jelenti, hogy ’szikladarab’, egyedül őt hívják így a Szentírásban); 4. „Kéfás”, a Péter szó sémi megfelelője (talán összefügg a héber ké·fímʹ [sziklák] szóval, mely a Jób 30:6-ban és a Jr 4:29-ben fordul elő); valamint 5. a két névből alkotott „Simon Péter” (Cs 15:14; Jn 1:42; Mt 16:16).

Lévit: A Mt 9:9-ben található párhuzamos beszámoló Máténak nevezi ezt a tanítványt. Márk és Lukács a Lévi nevet használják, amikor arra utalnak, hogy korábban adószedő volt (Lk 5:27, 29), viszont Máténak nevezik, amikor már az egyik apostolként említik (Mr 3:18; Lk 6:15; Cs 1:13). Az Írásokból nem derül ki, hogy Lévit már azelőtt is hívták-e Máténak, hogy Jézus tanítványa lett. Egyedül Márk írja azt az evangéliumírók közül Máté Léviről, hogy Alfeus fia volt. (Lásd a Mr 3:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Lévi: A Mt 9:9-ben található párhuzamos beszámoló Máténak nevezi ezt a tanítványt. Márk és Lukács a Lévi nevet használják, amikor arra utalnak, hogy korábban adószedő volt (Mr 2:14), viszont Máténak nevezik, amikor már az egyik apostolként említik (Mr 3:18; Lk 6:15; Cs 1:13). Az Írásokból nem derül ki, hogy Lévit már azelőtt is hívták-e Máténak, hogy Jézus tanítványa lett. (Lásd a Mr 2:14-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

adószedők: Sok zsidó szedett adót a római hatóságok részére. Az emberek gyűlölték őket, mivel nemcsak hogy együttműködtek azzal az idegen hatalommal, amelyre nehezteltek, hanem ráadásul még több adót is követeltek, mint a hivatalos ráta. Az adószedőket általában kerülték a zsidó társaik, és ugyanúgy tekintettek rájuk, mint a bűnösökre és a prostituáltakra (Mt 11:19; 21:32).

Jakab, aki Alfeus fia: Kétségtelenül ugyanaz a tanítvány, mint a Mr 15:40-ben említett „Kisebb Jakab”. Az általános nézet szerint Alfeus nem más, mint Klópás (Jn 19:25), aki egyúttal „a másik Mária” férje volt (Mt 27:56; 28:1; Mr 15:40; 16:1; Lk 24:10). Az itt említett Alfeus kétségkívül nem az az Alfeus, aki a Mr 2:14 szerint Lévi apja.

Bertalan: Jelentése ’Tolmai fia’. Úgy gondolják, hogy ő a János által megemlített Nátánael (Jn 1:45, 46). Az evangéliumokat összehasonlítva azt látjuk, hogy Máté és Lukács ugyanúgy együtt említi Bertalan és Fülöp nevét, ahogy János Nátánaelét és Fülöpét (Mt 10:3; Lk 6:14).

Máté: Léviként is ismert. (Lásd a Mr 2:14-hez és a Lk 5:27-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

az adószedő: Máté, ennek az evangéliumnak az írója, korábban adószedő volt, így többször is megemlít számokat és pénzösszegeket (Mt 17:27; 26:15; 27:3). Sokszor pontosabban adja meg a számokat. Jézus családfáját három részre tagolja 14 nemzedékenként (Mt 1:1–17), 7 kérést fogalmaz meg az Úr imájában (Mt 6:9–13), 7 szemléltetést mond el a Mt 13. fejezetében, és 7 jajt a Mt 23:13–36-ban. Az adószedőkről több információ található a Mt 5:46-hoz tartozó magyarázó jegyzetben.

Jakab, aki Alfeus fia: Lásd a Mr 3:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

Taddeus: A Lk 6:16-ban és a Cs 1:13-ban az apostolok felsorolásában nem szerepel Taddeus neve, helyette azt olvashatjuk, hogy „Júdás, aki Jakab fia”. Ez arra enged következtetni, hogy Taddeus volt a másik neve annak az apostolnak, akit János úgy nevezett meg, hogy „nem az Iskariót” Júdás (Jn 14:22). Talán azért használják az írók időnként a Taddeus nevet, mert ezt a Júdást könnyen össze lehetne keverni az árulóval, Iskariót Júdással.

Kananei: Ezzel a névvel különböztetik meg Simon apostolt Simon Péter apostoltól (Mr 3:18). A „Kananei” kifejezés vélhetően héber vagy arámi eredetű, és azt jelenti, hogy ’vakbuzgó’, ’rajongó’. Lukács úgy utalt erre a Simonra, hogy „a buzgó”, és a görög zé·ló·tészʹ szót használta, mely szintén azt jelenti, hogy ’vakbuzgó’, ’rajongó’ (Lk 6:15; Cs 1:13). Bár lehetséges, hogy Simon korábban a zelótákhoz, egy rómaiakkal szemben álló zsidó párthoz tartozott, de valószínűleg a buzgalmáért és a lelkesedéséért kapta ezt a nevet.

Iskariót: Feltehetően azt jelenti, hogy ’férfi Kerijótból’. Júdás apját, Simont is Iskariótnak hívták (Jn 6:71). Ez a név sokak szerint úgy azonosítja Simont és Júdást, mint akik a júdeai Kerijót-Hecron városából származtak (Jzs 15:25). Ha ez így van, akkor Júdás volt az egyetlen júdeai a 12 apostol közül, a többiek galileaiak voltak.

hirdette: A görög szó alapjelentése: ’nyilvános hírvivőként hirdet’. A hirdetés módján van a hangsúly: nem arról van szó, hogy valaki előadást tart egy csoportnak, hanem hogy nyíltan, a nyilvánosság előtt jelent be valamit.

már közel van az egek királysága: Jézus erről az új világkormányzatról prédikált az embereknek (Mt 10:7; Mr 1:15). Keresztelő János hasonló üzenetet kezdett hirdetni kb. 6 hónappal Jézus keresztelkedése előtt (Mt 3:1, 2). De Jézus szavainak még nagyobb nyomatékot adott az, hogy ő most ott volt mint a kijelölt felkent király. Nincs róla feljegyzés, hogy Jézus halála után a tanítványai tovább hirdették volna, hogy „már közel van” a királyság.

hirdessétek: Vagyis nyíltan, a nyilvánosság előtt jelentenek be valamit. (Lásd a Mt 3:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

Közel van már az egek királysága: Lásd a Mt 4:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

leprás: Olyan személy, aki súlyos bőrbetegségben szenved. A Biblia nem csak arra a betegségre utal lepraként, melyet ma ezen a néven ismernek. Ha valakinél leprát állapítottak meg, kivetették a társadalomból, amíg meg nem gyógyult (3Mó 13:2, lábj., 45, 46; lásd a Szójegyzékben a „Lepra” címszót).

leprásokat: Lásd a Mt 8:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Lepra” címszót.

maradjatok nála, míg el nem mentek arról a vidékről: Jézus azt az utasítást adta a tanítványainak, hogy amikor megérkeznek egy városba, maradjanak annál, aki vendégszeretettel fogadja őket, és ne menjenek át „egyik házból a másikba” (Lk 10:1–7). Ha nem keresték, hogy melyik helyen lenne kényelmesebb, vagy hol fogadnák őket több mindennel, azzal azt mutatták, hogy ezek csak másodlagosak a prédikálásra vonatkozó megbízatásukhoz képest.

maradjatok nála: Lásd a Mr 6:10-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

üdvözöljétek: A zsidók így üdvözölték egymást: „Béke legyen veled!” (Bí 19:20, lábj.; Mt 10:13; Lk 10:5).

rázzátok le a port a lábatokról Ez a gesztus azt jelképezte, hogy a tanítványok elhárítják magukról a felelősséget azért, amit ezek az emberek tapasztalnak majd Isten ítéletének a következményeként. Hasonló kifejezés fordul elő a Mr 6:11-ben és a Lk 9:5-ben. Márk és Lukács hozzáteszi még a „bizonyítékul ellenük” kifejezést is. Pál és Barnabás megfogadta ezt a felszólítást a pizidiai Antiókiában (Cs 13:51), és amikor Pál Korintuszban is hasonlót tett, azaz megrázta a ruháit, hozzáfűzte: „Ti lesztek a felelősök a halálotokért. Én tiszta vagyok” (Cs 18:6). Ezek a gesztusok már ismerősek lehettek a tanítványoknak; ha egy vallásos zsidó átutazott egy nem zsidó országon, lerázta az általa tisztátalannak tartott port a lábáról, mielőtt újra belépett volna egy zsidó területre. Viszont Jézus minden bizonnyal másra gondolt, amikor ezeket az utasításokat adta a tanítványainak.

Higgyétek el nekem: Ebben a görög kifejezésben szerepel az a·ménʹ szó, amely a héber ʼá·ménʹ átírása, és a jelentése ’úgy legyen’ vagy ’biztosan’. Jézus gyakran ezzel a kifejezéssel vezetett be egy ténymegállapítást, ígéretet vagy próféciát, így hangsúlyozva, hogy az általa mondottak teljesen hitelesek és megbízhatóak. Egyes tudósok szerint egyedül Jézus használta ily módon az „ámen” szót az evangéliumokban, máshol nincs erre példa a vallási irodalomban. János evangéliumából azt is láthatjuk, hogy Jézus időnként egymás után kétszer is mondta ezt a szót (a·ménʹ a·ménʹ), hogy hangsúlyozza, az üzenete mennyire megbízható. (Lásd a Jn 1:51-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

elviselhetőbb lesz: Ez kétségkívül egy hiperbola, mellyel nem az volt Jézus célja, hogy szó szerint értsék, amit mondott. (Vesd össze más hiperbolákkal, melyeket Jézus használt például a Mt 5:18-ban és a Lk 16:17; 21:33-ban.) Amikor Jézus azt mondta, hogy „Szodomának elviselhetőbb lesz az a nap”, vagyis az ítéletnap (Mt 10:15; 11:22, 24; Lk 10:14), nem arra gondolt, hogy Szodoma lakosai még élni fognak akkor. (Vesd össze: Júd 7.) Egyszerűen csak azt akarta kihangsúlyozni, hogy mennyire hitetlen és bűnös a Korazinban, Betsaidában és Kapernaumban élők többsége (Lk 10:13–15). Figyelemre méltó, hogy az ókori Szodomával történtek annyira közismertek voltak, hogy gyakran Isten haragjával és ítéletével együtt említették őket (5Mó 29:23; Ézs 1:9; Si 4:6).

Higgyétek el: Lásd a Mt 5:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

elviselhetőbb lesz: Lásd a Lk 10:12-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

mint egy galamb: A galambokat egyrészt szent célra használták, másrészt szimbolikus jelentésük volt. Áldozatként ajánlották fel őket (Mr 11:15; Jn 2:14–16). Az ártatlanságot és a tisztaságot jelképezték (Mt 10:16). Az a galamb, melyet Noé kiengedett a bárkából, egy olajfalevéllel tért vissza, ami azt mutatta, hogy az ár visszahúzódott (1Mó 8:11), és már közel van a nyugalom és a béke időszaka (1Mó 5:29). Jézus keresztelkedésekor Jehova a galambbal talán Jézus messiási szerepére hívta fel a figyelmet, arra, hogy a tiszta és bűntelen Fia feláldozza az életét az emberekért, és lefekteti az alapját egy jövőbeli nyugodt és békés korszaknak a királyi uralma alatt. Isten szelleme vagy tevékeny ereje leszállt Jézusra a keresztelkedésekor, ami úgy tűnhetett, mintha egy galamb verdesné a szárnyait, amint közeledik a dúcához.

óvatosak, mint a kígyók: Az „óvatos” szó itt azt jelenti, hogy megfontolt, észszerű, okos. Zoológusok megjegyzik, hogy a legtöbb kígyó óvatos, és inkább elmenekül, semhogy támad. Jézus tehát arra szólítja fel a tanítványait, hogy legyenek óvatosak az ellenségeikkel, és kerüljék az esetleges veszélyeket prédikálás közben.

ártatlanok, mint a galambok: Jézus figyelmeztetésének a két része (legyenek a tanítványai óvatosak és ártatlanok) kiegészíti egymást. (Lásd az előző magyarázó jegyzetet az óvatosak, mint a kígyók kifejezéshez.) Az „ártatlan”-nak fordított görög szó (jelentése szó szerint: ’vegyítetlen’, vagyis ’romlatlan’; ’tiszta’) a Ró 16:19-ben is („tapasztalatlanok abban, ami rossz”), és a Flp 2:15-ben is („feddhetetlenek és ártatlanok legyetek, Isten tiszta gyermekei”) előfordul. A Mt 10:16-ban az „ártatlan” szó jelentheti azt, hogy valaki őszinte, becsületes, egyenes és tiszta indítékú. A galamb a héber költészetben és szóképekben is szerepel időnként, és a fentiekben említett, illetve hozzájuk hasonló tulajdonságokat szimbolizál (Én 2:14; 5:2; vesd össze a Mt 3:16-hoz tartozó magyarázó jegyzettel). Jézus azt emelte ki, hogy amikor a követői üldözéssel kerülnek szembe mint a juhok a farkasok között, vegyíteniük kell a kígyókra és a galambokra jellemző tulajdonságokat, vagyis óvatosaknak és okosaknak, de egyúttal tiszta szívűeknek, feddhetetleneknek és ártatlanoknak is kell lenniük (Lk 10:3).

a legfelsőbb bíróságnak: A teljes szanhedrinnek. Ez a bírói testület Jeruzsálemben működött, tagjait pedig a főpap, valamint 70 vén és írástudó alkotta. A zsidók a szanhedrin döntéseit véglegesnek tekintették. (Lásd a Szójegyzékben a „Szanhedrin” címszót.)

szanhedrin: Vagyis a Jeruzsálemben ülésező zsidó legfelsőbb bíróság. A „szanhedrin”-nek fordított görög szó (szü·neʹdri·on) szó szerint azt jelenti, hogy ’leül valakivel’. Bár ez egy általános kifejezés egy gyűlésre vagy összejövetelre, Izraelben egy vallási bírói testületre vagy bíróságra is utalhatott. (Lásd a Mt 5:22-höz tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzéket; továbbá, hogy hol lehetett a szanhedrin terme, lásd a B12-es függ.-et.)

helyi bíróságoknak: A Keresztény görög iratokban a görög szü·neʹdri·on szó – mely itt többes számban szerepel, és „helyi bíróságoknak” lett visszaadva – legtöbbször a zsidók legfelsőbb bíróságára, a jeruzsálemi szanhedrinre utal. (Lásd a Szójegyzékben a „Szanhedrin” címszót és a Mt 5:22; 26:59-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.) De ez egy általánosan használt szó is volt egy gyülekezetre vagy egy összejövetelre. Itt helyi bíróságokat kell alatta érteni, melyek a zsinagógákban működtek, és a hatáskörük kiterjedt a megkorbácsolásra vagy a kiközösítésre (Mt 23:34; Mr 13:9; Lk 21:12; Jn 9:22; 12:42; 16:2).

a nevem miatt: A Bibliában a „név” szó időnként magát a személyt jelöli, vagy a hírnevére utal, illetve mindarra, amit képvisel. (Lásd a Mt 6:9-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) Jézus neve az Atyjától kapott hatalmára és pozíciójára is utal (Mt 28:18; Flp 2:9, 10; Héb 1:3, 4). Jézus itt elmagyarázza, hogy az emberek amiatt fogják gyűlölni a követőit, amit a neve képvisel, vagyis hogy ő az Isten által kinevezett uralkodó, a királyok királya, aki előtt minden embernek meg kell hajolnia az alárendeltsége jeléül ahhoz, hogy elnyerje az életet. (Lásd a Jn 15:21-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

kitart: A „kitart”-nak fordított görög ige (hü·po·meʹnó) szó szerint azt jelenti, hogy ’megmarad alatta’. Gyakran abban az értelemben szerepel, hogy ’marad, ahelyett hogy elmenekülne’; ’állja a sarat’; ’állhatatos’; ’rendíthetetlen marad’ (Mt 10:22; Ró 12:12; Héb 10:32; Jk 5:11). Ebben a szövegkörnyezetben arra utal, hogy valaki az üldözés és a próbák ellenére továbbra is Krisztus tanítványaként él (Mt 24:9–12).

a nevem miatt: Lásd a Mt 24:9-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

kitart: Lásd a Mt 24:13-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

Emberfiának: Ez a kifejezés kb. 80-szor szerepel az evangéliumokban. Jézus magára utalt vele, nyilvánvalóan azt hangsúlyozva, hogy tényleg egy asszonytól született, hús-vér ember, illetve hogy Ádám tökéletes megfelelője, akinek megvan a hatalma ahhoz, hogy megváltsa az embereket a bűntől és a haláltól (Ró 5:12, 14, 15). Ugyanez a kifejezés azonosítja Jézust a Messiásként, vagyis a Krisztusként (Dá 7:13, 14; lásd a Szójegyzéket).

Emberfia: Lásd a Mt 8:20-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

mennyivel inkább: Jézus gyakran használta ezt a fajta érvelési menetet. Először elmondott egy nyilvánvaló tényt vagy ismert igazságot, majd pedig levont belőle egy következtetést, mely így még meggyőzőbb lett. Mindezt úgy tette, hogy egy egyszerű tényből kiindulva kijelentett egy fontos tanulságot (Mt 10:25; 12:12; Lk 11:13; 12:28).

Belzebub: Feltehetően a Baál-Zebub szó egyik változata, amelynek jelentése: ’a legyek tulajdonosa (ura)’. Ezt a Baált imádták a filiszteusok Ekronban (2Ki 1:3). Néhány görög kéziratban a Beelzebul, illetve Beezebul szerepel, melyek valószínűleg azt jelentik, hogy ’fenséges lakhely tulajdonosa (ura)’, ha azonban a nem bibliai héber zeʹvel (ganéj) szón alapuló szójátékról van szó, akkor azt jelentik, hogy ’a ganéj tulajdonosa (ura)’. A Mt 12:24 jól mutatja, hogy ez Sátánra, a démonok fejedelmére, vagyis uralkodójára utaló név.

mennyivel inkább: Lásd a Mt 7:11-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

a világosságban: Vagyis nyíltan, mások előtt.

a háztetőkről hirdessétek: Egy idióma, melynek a jelentése: ’nyíltan közzétesz’. A bibliai időkben a házaknak lapos tetejük volt, ahonnan be lehetett jelenteni valamit, illetve ha itt tettek valamit, az széles körben ismertté vált (2Sá 16:22).

gyehennára: Ez a szó a héber gé hin·nómʹ kifejezésből ered, melynek a jelentése ’Hinnom-völgy’. Ez a völgy az ókori Jeruzsálemtől dél-délnyugatra helyezkedett el. (Lásd a B12-es függ.-ben a „Jeruzsálem és környéke” című térképet.) Jézus napjaira a völgy egy hulladékégető hely lett, ezért a „gyehenna” szó találóan szemléltette a teljes pusztulást. (Lásd a Szójegyzéket.)

lelket: Vagy: „életet”. Egy személy jövőbeni életére utal a feltámadása után. A görög pszü·khéʹ és az ennek megfelelő héber neʹfes szavak (általában mindkettőt „lélek”-nek fordítják) alapvetően 1. emberekre, 2. állatokra vagy 3. ezeknek az életére utalnak (1Mó 1:20; 2:7; 4Mó 31:28; 1Pt 3:20; lábj.-ek). A következő bibliaversek néhány példa arra, hogy a görög pszü·khéʹ szó valakinek az életét jelenti: Mt 6:25; 10:39; 16:25, 26; Mr 8:35–37; Lk 12:20; Jn 10:11, 15; 12:25; 13:37, 38; 15:13; Cs 20:10. Az ezekhez hasonló bibliaversek segítenek abban, hogy itt hogyan kell érteni Jézus szavait. (Lásd a Szójegyzéket.)

aki a lelket is, és a testet is el tudja pusztítani: Csak Isten tudja elpusztítani egy ember „lelkét” (ebben a szövegkörnyezetben arra a reményre utal, hogy újra élhet), illetve csak ő képes feltámasztani valakit, hogy aztán örökké éljen. Ez egy példa arra, hogy a „léleknek” fordított görög szó alatt olyasmit kell érteni, ami halandó és elpusztítható. Erre további példák: Mr 3:4; Lk 17:33; Jn 12:25, lábj.; Cs 3:23, lábj.

gyehennában: Az örök pusztulást vagy megsemmisülést jelenti. (Lásd a Mt 5:22-höz tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzéket.)

verebet: A görög sztru·thiʹon szó itt kicsinyített alakban szerepel, és mindenféle kismadárra vonatkozik, de főként a veréb megnevezésére használták. A veréb volt a legolcsóbb madár, amelyet élelemként árusítottak.

egy csekély értékű pénzérméért: Szó szerint: „egy assarionért”. Ez 45 percnyi munka bére volt. (Lásd a B14-es függ.-et.) Jézus a harmadik galileai körútja során azt mondta, hogy két veréb egy assarionba kerül. Egy másik alkalommal, feltehetően egy évvel később, a júdeai szolgálata idején arról beszélt, hogy kétszer ennyiért öt verebet lehetett venni (Lk 12:6). Ebből kiderül, hogy a verebek annyira keveset értek, hogy a kereskedők az ötödiket ingyen adták.

tudja, hogy hány hajszál van a fejeteken: Egy embernek átlagosan állítólag több mint 100 000 hajszála van. Az, hogy Jehova még ilyen apró részletekkel is tisztában van, arról biztosít minket, hogy nagyon odafigyel Krisztus minden követőjére.

fogadja el: Szó szerint: „veszi fel”; „tartja”. Itt átvitt értelemben szerepel, és azt jelenti, hogy valaki vállalja az azzal járó felelősséget és következményeket, hogy Jézus tanítványa lesz.

kínoszlopát: Itt fordul elő először a görög sztau·roszʹ szó. A klasszikus görögben elsősorban egyenesen álló oszlopot vagy cölöpöt jelent. Jelképes értelemben időnként utalhat arra a kínra, szenvedésre, szégyenre vagy akár halálra is, melyet Jézus követőinek kell elviselniük. (Lásd a Szójegyzéket.)

lelkét: Vagy: „életét”. Lásd a Szójegyzéket.

nevében: A „név”-nek fordított görög szó (oʹno·ma) nem csak valakinek a személynevét jelentheti. Ebben a szövegkörnyezetben azt foglalja magában, hogy valaki elismeri az Atya és a Fiú hatalmát és pozícióját, valamint a szent szellem szerepét. Ezáltal új alapra helyeződik az Istennel ápolt kapcsolata. (Vesd össze a Mt 10:41-hez tartozó magyarázó jegyzettel.)

mert az próféta: Szó szerint: „egy próféta nevében”. Ebben a szövegkörnyezetben „a nevében” görög idióma egy próféta tisztségének és munkájának az elismerését jelenti. (Vesd össze a Mt 28:19-hez tartozó magyarázó jegyzettel.)

próféta jutalmát: Azoknak, akik elismerik és támogatják Isten igaz prófétáit, gazdag jutalomban lesz részük. Erre jó példa az 1Ki 17. fejezetében szereplő özvegyasszony.