Máté 25:1–46

25  Akkor az egek királysága tíz szűzhöz hasonlítható, akik fogták a lámpáikat,+ és kimentek, hogy fogadják a vőlegényt+.  Öt közülük ostoba volt, öt pedig értelmes+.  Az ostobák ugyanis fogták a lámpáikat, de nem vittek magukkal olajat.  Az értelmesek ellenben lámpáikkal együtt olajat is vittek palackokban.  Mivel a vőlegény késett, mindnyájan álmosak lettek, és elaludtak.  Az éjszaka kellős közepén kiáltás hallatszott: »Itt a vőlegény! Menjetek ki fogadni őt!«  Akkor az összes szűz felkelt, és rendbe hozta a lámpáit.+  Az ostobák így szóltak az értelmesekhez: »Adjatok nekünk az olajotokból, mert mindjárt kialszanak a lámpáink.«  Az értelmesek ezekkel a szavakkal válaszoltak: »Lehet, hogy nem lesz elég nekünk is, meg nektek is. Inkább menjetek el azokhoz, akik árulják, és vegyetek magatoknak.« 10  Míg azok elmentek olajat venni, a vőlegény megjött. A szüzek, akik készen álltak, bementek vele a menyegzőre,+ az ajtó pedig bezárult. 11  Később aztán jött a többi szűz is, és ezt mondta: »Uram, uram, nyisd ki nekünk az ajtót!«+ 12  Ő így válaszolt: »Az igazságot mondom nektek: nem ismerlek titeket.« 13  Kitartóan virrasszatok+ hát, mert nem tudjátok, melyik az a nap, és melyik az az óra.+ 14  Mert pontosan olyan ez, mint amikor egy ember, aki külföldre készült utazni, hívatta a rabszolgáit, és rájuk bízta a javait.+ 15  Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, megint egy másiknak egyet, kinek-kinek a maga képessége szerint,+ és elment külföldre. 16  Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal ment, és üzleti vállalkozásba fogott, és másik ötöt szerzett. 17  Ugyanígy, aki a kettőt kapta, másik kettőt szerzett. 18  De aki csak egyet kapott, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette az ura pénzét. 19  Hosszú idő után megjött ezeknek a rabszolgáknak az ura, és elszámoltatta őket.+ 20  Előlépett hát az, aki öt talentumot kapott, odavitt még öt talentumot, és ezt mondta: »Uram, öt talentumot bíztál rám, és nézd, másik öt talentumot szereztem.«+ 21  Az ura így szólt hozzá: »Jól van, jó és hű rabszolga! Hű voltál kevesen, sok fölé foglak kinevezni.+ Örülj együtt az uraddal!*+« 22  Ezt követően előlépett az, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: »Uram, két talentumot bíztál rám, és nézd, másik két talentumot szereztem.«+ 23  Az ura így szólt hozzá: »Jól van, jó és hű rabszolga! Hű voltál kevesen, sok fölé foglak kinevezni. Örülj együtt az uraddal!« 24  Végül előlépett az a rabszolga, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: »Uram, tudtam, hogy sokat követelsz másoktól*, ott is aratsz, ahol nem vetettél, és azt a gabonát is begyűjtöd, melyet nem te tisztítottál.+ 25  Így aztán megijedtem, és elmentem, elrejtettem a földbe a talentumodat. Itt van, ami a tiéd.« 26  Az ura így felelt neki: »Gonosz és lusta* rabszolga! Ugye tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem, és begyűjtöm, amit nem én tisztítottam? 27  Így hát a pénzemet letétbe kellett volna helyezned a bankároknál, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam vissza. 28  Vegyétek hát el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek a tíz talentuma van.+ 29  Mert mindenkinek, akinek van, még többet adnak, és bőven lesz neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.+ 30  Dobjátok hát ki a semmirekellő rabszolgát a sötétségbe. Ott majd sír, és csikorgatja a fogát.« 31  Amikor az Emberfia+ eljön a dicsőségében, és vele az összes angyal,+ akkor leül az ő dicsőséges trónjára. 32  Eléje gyűjtik az összes nemzetet, ő pedig különválasztja egymástól az embereket, mint ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kecskéktől. 33  És a juhokat+ a jobbjára fogja állítani, a kecskéket pedig a baljára+. 34  Akkor a király így szól a jobbja felől állókhoz: »Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a királyságot, melyet előkészítettek nektek a világ megalapításától kezdve! 35  Mert éhes voltam, és ennem adtatok, szomjas voltam, és innom adtatok. Idegen voltam, és vendégszeretettel fogadtatok,+ 36  meztelen voltam, és ruhát adtatok nekem+. Megbetegedtem, és gondot viseltetek rám. Börtönben voltam, és meglátogattatok.+« 37  Erre az igazságosak ezt kérdezik majd tőle: »Uram, mikor volt az, hogy éhes voltál, és enned adtunk, vagy szomjas voltál, és innod adtunk?+ 38  Mikor volt az, hogy idegen voltál, és vendégszeretettel fogadtunk, vagy meztelen voltál, és ruhát adtunk neked? 39  Mikor volt az, hogy beteg voltál vagy börtönben voltál, és meglátogattunk?« 40  A király így felel nekik: »Higgyétek el, amit megtettetek e testvéreim legkisebbjeinek egyikével, azt velem tettétek meg.«+ 41  Akkor szól a balja felől állókhoz is: »Menjetek el innen,+ ti átkozottak, az örök tűzre,+ amely az Ördögnek és az angyalainak készült!+ 42  Mert éhes voltam, de nem adtatok ennem, és szomjas voltam, de nem adtatok innom. 43  Idegen voltam, de nem fogadtatok vendégszeretettel, meztelen voltam, de nem adtatok nekem ruhát, beteg voltam és börtönben voltam, de nem viseltetek rám gondot.« 44  Akkor ők is megkérdezik majd tőle: »Uram, mikor volt az, hogy éhes, szomjas, idegen, meztelen vagy beteg voltál, vagy hogy börtönben voltál, és nem segítettünk neked?« 45  Akkor ezekkel a szavakkal válaszol nekik: »Higgyétek el, amit nem tettetek meg e legkisebbek egyikével, azt velem nem tettétek meg.«+ 46  Ezekre örök halál vár,+ az igazságosak pedig örök életet kapnak+.”

Lábjegyzetek

Szó szerint: „Menj be urad örömébe!” Vagy: „Gyere, és osztozz urad örömében!”
Vagy: „kemény vagy”.
Vagy: „semmittevő”; „kelletlen”.

Jegyzetek

feleségül venni Máriát: Szó szerint: „otthonodba vinni a feleségedet, Máriát”. A zsidó szokások szerint a házasság kezdetét az jelezte, hogy a pár eljegyezte egymást. Az esküvői szertartás azzal ért véget, hogy a férj elvitte az otthonába a menyasszonyát, hogy vele éljen. Erre általában egy előre kitűzött napon került sor, és egy ünnepséggel volt egybekötve. A férfi így mindenki előtt nyilvánvalóvá tette, hogy a nő a házastársa lett. Ezzel az emberek értesültek az esküvőről, elismerték, feljegyezték, és kötelező érvényűnek tartották (1Mó 24:67; lásd a Mt 1:18, 19-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.

tíz szűzhöz. . . fogadják a vőlegényt: A bibliai időkben a menyegzőnek fontos része volt az, hogy a menyasszonyt ünnepélyesen elvitték az apja házából a vőlegénynek vagy a vőlegény apjának a házába. Este a vőlegény a legszebb ruhájába öltözve elindult otthonról a menyasszonya szüleihez, és a barátai mind elkísérték. Majd onnan a pár – akikhez csatlakoztak zenészek, énekesek és rendszerint lámpákat vivő személyek is – elindult a vőlegény háza felé. Az út mentén kíváncsi tekintetek szegeződtek a menetre (Ézs 62:5; Jr 7:34; 16:9). Néhányan még csatlakoztak hozzájuk, különösen fiatal lányok, akik lámpákat tartottak a kezükben. Mivel a vonulók nem siettek, ezért talán későn értek a vőlegény házához, így hát azok, akik az út mentén várakoztak rájuk, lehet, hogy elálmosodtak, és elnyomta őket az álom. A hosszú várakozási idő miatt a menetben levőknek talán újra kellett tölteniük a lámpáikat olajjal. Az éneklést és az örömkiáltásokat elég messziről hallani lehetett. Miután a vőlegény és a násznép bement a házba, és bezárult az ajtó, a későn jövő vendégek már nem tudtak bemenni (Mt 25:5–12; lásd a Mt 1:20-hoz tartozó magyarázó jegyzetet).

értelmes: Az itt használt görög szó a megértésre utal, melyhez éleslátás, előrelátás, tisztánlátás, körültekintés és gyakorlatban használt bölcsesség kapcsolódik. Ugyanez a görög szó található meg a Mt 7:24; 25:2, 4, 8, 9-ben. A Septuaginta ezt a szót használja Józseffel kapcsolatban az 1Mó 41:33, 39-ben.

értelmes: Vagy: „bölcs”. (Lásd a Mt 24:45-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

rendbe hozta a lámpáit: Minden bizonnyal a szükséges teendőkre utal, beleértve az elégett kanóc lecsippentését és az olaj hozzáadását, hogy a lámpák fényesen égjenek.

Kitartóan virrasszatok: A görög kifejezés alapvetően azt jelenti, hogy ’ébren marad’, de sok szövegkörnyezetben arra utal, hogy valaki ’résen van’; ’őrködik’. Máté ezt a kifejezést használja a Mt 24:43; 25:13; 26:38, 40, 41-ben. A Mt 24:44-ben pedig azzal hozza összefüggésbe, hogy „készen” kell lenni. (Lásd a Mt 26:38-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

kitartóan virrasszatok: Szó szerint: „maradjatok ébren”. Jézus korábban már kiemelte, hogy a tanítványainak jelképes értelemben ébernek kell maradniuk, mivel nem tudják, hogy melyik nap és melyik órában jön el. (Lásd a Mt 24:42; 25:13-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.) A figyelmeztetését itt és a Mt 26:41-ben is megismétli, ahol a jelképes értelemben vett ébren maradást összefüggésbe hozza a kitartó imádkozással. A Keresztény görög iratok más részeiben is találhatók hasonló intések, ami arra mutat, hogy az igaz keresztényeknek fontos megőrizniük az éberségüket (1Ko 16:13; Kol 4:2; 1Te 5:6; 1Pt 5:8; Jel 16:15).

Kitartóan virrasszatok: Szó szerint: „maradjatok ébren”. Ez a figyelmeztetés az alapvető gondolata a tíz szűzről szóló példázatnak, vagyis hogy a tanítványok jelképes értelemben maradjanak ébren. (Lásd a Mt 24:42; 26:38-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

talentumot: A görög talentum nem egy érme volt, hanem súlymérték és pénzegység. Egy görög ezüsttalentum 20,4 kg volt, és nagyjából 6000 drachmát vagy római dénárt ért. Egyetlen talentum egy egyszerű munkás kb. 20 évnyi bérének felelt meg. (Lásd a B14-es függ.-et.)

pénzét: Szó szerint: „ezüstjét”. Vagyis az ezüstpénzt.

elrejtettem a földbe a talentumodat: Erre a szokásra szolgáltat bizonyítékot az a számos értéktárgy és pénzérme, melyeket a régészek és a földművesek ástak ki a bibliai területeken.

bankároknál. . . kamatostul: Az i. sz. I. században a hitelezőknek, vagyis bankároknak fontos szerepük volt Izraelben és a környező nemzetekben. A törvény megtiltotta, hogy az izraeliták kamatra adjanak kölcsönt a szükségben levő társaiknak (2Mó 22:25), viszont ha idegeneknek adtak kölcsönt, talán üzleti vállalkozásokhoz, akkor kérhettek kamatot (5Mó 23:20). Jézus napjaiban kétségkívül megszokott volt, hogy valaki kamatot kapott a hitelezőnél elhelyezett tőkéje után.

csikorgatja a fogát: Lásd a Mt 8:12-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

csikorgatják a fogukat: Vagy: „vicsorgatják (összeszorítják) a fogukat”. Ez a kifejezés utalhat gyötrelemre, kétségbeesésre és dühre, melyek keserű szavakkal és erőszakos tettekkel is párosulhatnak.

eljönni: Ez az első abból a nyolc helyből, ahol a Máté 24. és 25. fejezete Jézus eljövetelére utal (Mt 24:42, 44, 46; 25:10, 19, 27, 31). Mindegyik előfordulási helyen az „eljön”, „megjön” igékkel fordított görög erʹkho·mai ige egyes alakjai szerepelnek. A kifejezés itt arra utal, hogy valaki az emberekre fordítja a figyelmét, konkrétan pedig arra, hogy Jézus mint bíró eljön, hogy kimondja és végrehajtsa az ítéletét a nagy nyomorúság idején.

Emberfiának: Ez a kifejezés kb. 80-szor szerepel az evangéliumokban. Jézus magára utalt vele, nyilvánvalóan azt hangsúlyozva, hogy tényleg egy asszonytól született, hús-vér ember, illetve hogy Ádám tökéletes megfelelője, akinek megvan a hatalma ahhoz, hogy megváltsa az embereket a bűntől és a haláltól (Ró 5:12, 14, 15). Ugyanez a kifejezés azonosítja Jézust a Messiásként, vagyis a Krisztusként (Dá 7:13, 14; lásd a Szójegyzéket).

mint ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kecskéktől: Itt Jézus egy olyan helyzetre utal, amely ismerős volt a hallgatóinak. A bibliai időkben a pásztorok nyájában többfajta állat volt (1Mó 30:32, 33; 31:38). A juhok és a kecskék általában együtt legeltek a Közel-Keleten, a pásztor pedig könnyen meg tudta különböztetni a kétfajta állatot, amikor külön akarta választani őket. A különválasztás számtalan okból történhetett. Ilyen lehetett például a legelés, párzás, fejés, nyírás, levágás, vagy akár az, hogy segítsenek az állatoknak egy csoportba verődni, hogy ne fázzanak éjjel. Bármi volt is az ok, ez a szemléltetés rámutat arra, hogy az emberek egyértelműen külön lesznek választva akkor, „amikor az Emberfia eljön a dicsőségében” (Mt 25:31).

jobbjára. . . baljára: Bizonyos szövegkörnyezetben mindkét helyzet arra utal, hogy valakit tisztelnek és hatalma van (Mt 20:21, 23), de mindig a jobb oldal jelenti a legnagyobb tiszteletet (Zs 110:1; Cs 7:55, 56; Ró 8:34). Azonban itt és a Mt 25:34, 41-ben egyértelmű különbség van aközött, hogy valaki a király jobb oldalán állva annak jóindulatát élvezi, és aközött, hogy kegyvesztett személyként a bal oldalán áll. (Vesd össze: Pr 10:2, lábj.-ek.)

a kecskéket: Habár Jézus olyan emberekre utal, akik nem támogatják a hittestvéreit, nem feltétlenül azért használja a „kecskéket” ebben a szemléltetésben, mert azok néhány rossz tulajdonságát akarja kiemelni. Noha a kecskéknek függetlenebb és időnként makacsabb természetük van, mint a juhoknak, valójában tiszta állatoknak tekintették őket a zsidók, és belőlük is készíthették a juhok helyett a pászkavacsorát (2Mó 12:5; 5Mó 14:4). A mózesi törvény továbbá előírta, hogy az évenkénti engesztelés napján kecskék vérét használják fel, hogy engesztelést szerezzenek Izrael bűneiért (3Mó 16:7–27). Úgy tűnik, hogy Jézus egyszerűen csak azért hivatkozott a példázatában a kecskékre, hogy az emberek egyik csoportját szemléltesse velük, míg a juhokkal egy másikat (Mt 25:32).

örököljétek: A görög ige alapvetően azt jelenti, hogy egy örökös megkap valamit, amire jogosult, gyakran azért, mert valamilyen kapcsolat fűzi ahhoz, akitől örököl valamit. Erre lehet példa az, amikor egy fiú örökséget kap az apjától (Ga 4:30). De itt és a legtöbb előfordulási helyen a Keresztény görög iratokban a kifejezés tágabb értelmű, és arra utal, hogy valaki jutalmat kap Istentől (Mt 19:29; 1Ko 6:9).

a királyságot: A Bibliában a „királyság” szónak többféle jelentése van. Többek között „egy király által kormányzott területre vagy országra”, „királyi hatalomra” vagy „egy birodalomra” vonatkozik. Itt minden bizonnyal arra utal, hogy milyen áldásai lesznek annak, hogy Isten királysága uralkodik, és hogy milyen boldog lesz az élet annak uralma alatt.

a világ megalapításától: A „megalapítás” szó görög megfelelőjét a Héb 11:11-ben a „fogan” igével fordítják a „gyermeket foganjon” kifejezésben. Itt „a világ megalapítása” kifejezésben feltehetően Ádám és Éva gyermekeinek a fogantatására és születésére utal. Jézus a világ megalapítását Ábellel kapcsolja össze, aki nyilvánvalóan az első megváltható ember volt, és az első, akinek a neve „a világ megalapításától fogva” be van írva az élet tekercsébe (Jel 17:8; Lk 11:50, 51).

meztelen voltam: Vagy: „nem voltam kellően felöltözve”. A görög gü·mnoszʹ szó azt is jelentheti, hogy ’lengén öltözött’; ’csak egy alsóruhában’ (Mr 14:52, lábj.).

Higgyétek el nekem: Ebben a görög kifejezésben szerepel az a·ménʹ szó, amely a héber ʼá·ménʹ átírása, és a jelentése ’úgy legyen’ vagy ’biztosan’. Jézus gyakran ezzel a kifejezéssel vezetett be egy ténymegállapítást, ígéretet vagy próféciát, így hangsúlyozva, hogy az általa mondottak teljesen hitelesek és megbízhatóak. Egyes tudósok szerint egyedül Jézus használta ily módon az „ámen” szót az evangéliumokban, máshol nincs erre példa a vallási irodalomban. János evangéliumából azt is láthatjuk, hogy Jézus időnként egymás után kétszer is mondta ezt a szót (a·ménʹ a·ménʹ), hogy hangsúlyozza, az üzenete mennyire megbízható. (Lásd a Jn 1:51-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

Higgyétek el: Lásd a Mt 5:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

testvéreim: A „testvér”-nek fordított görög szó többes számban férfiakra és nőkre is utalhat.

halál vár: Szó szerint: „levágattatnak”. A görög koʹla·szisz szó azt jelenti, hogy ’lemetszik’ vagy ’levágják’ egy fa felesleges ágait. Ez a „levágatás” örökre szól, mivel akire örök halál vár, annak nincs reménye a feltámadásra.

Multimédia

Gabonaszórás
Gabonaszórás

Egy földműves szórólapáttal a levegőbe szórta a kicsépelt gabonát. A nehéz gabona a földre esett, a könnyű polyvát pedig elfújta a szél. Addig ismételte ezt a műveletet, míg a gabonát teljesen el nem különítette a polyvától.