Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

TIZENNEGYEDIK FEJEZET

Irgalmat tanult

Irgalmat tanult

1. Milyen út vár Jónásra, és milyen érzéssel gondol az úti céljára?

JÓNÁSRA hosszú út vár, több mint 800 kilométert kell megtennie, ami egy hónapig vagy még tovább is eltarthat. Ez idő alatt bőven lesz ideje gondolkodni. Ám mielőtt nekivág, el kell döntenie, hogy a rövidebb vagy a biztonságosabb úton menjen. Számtalan hegyen és völgyön fog átkelni. Valószínűleg meg kell kerülnie a hatalmas Szír-sivatagot, át kell gázolnia több nagy folyón is, például az Eufráteszen, és vadidegen emberektől kell szállást kérnie éjszakára Szíria, Mezopotámia és Asszíria városaiban, falvaiban. Ahogy telnek-múlnak a napok, és minden egyes lépéssel közelebb kerül úti céljához, Ninivéhez, egyre nagyobb nyugtalanság fogja el.

2. Hogyan tanulta meg Jónás, hogy nem futamodhat meg a megbízatása elől?

2 Jónás egyvalamiben biztos: nem fordulhat sarkon, és nem futamodhat meg a megbízatása elől. Ezzel korábban már próbálkozott, ám ahogy az előző fejezetben olvashattunk róla, Jehova türelmesen megtanította neki, hogy ez helytelen volt. Vihart támasztott a tengeren, és amikor Jónás már majdnem megfulladt, egy nagy halat küldött, hogy nyelje le. A hal három nap múlva sértetlenül kiokádta a partra. A történtek félelemmel vegyes tisztelettel töltötték el Jónást, és arra késztették, hogy alázatosan és engedelmesen ellássa az Istentől kapott feladatát (Jón 1–2. fej.).

3. Hogyan bánt Jehova Jónással, de milyen kérdések vetődhetnek fel bennünk?

3 Amikor Jehova másodszor is megparancsolta Jónásnak, hogy menjen Ninivébe, ő engedelmesen nekivágott a hosszú útnak. (Olvassátok fel: Jónás 3:1–3.) De vajon a fegyelmezés hatására valóban megváltozott? Jehova irgalmas volt vele, nem hagyta, hogy megfulladjon, nem büntette meg a lázadásáért, és adott neki még egy esélyt, hogy teljesítse a megbízatását. Vajon Jónás megtanulta, hogy neki is irgalmasnak kell lennie? A gyarló embereknek nehéz elsajátítaniuk ezt a tulajdonságot. Lássuk, milyen tanulságot vonhatunk le Jónás vívódásaiból.

Az ítéletüzenet meglepő fordulatot eredményez

4–5. Miért tartotta Jehova nagy városnak Ninivét, és mit tanulhatunk ebből Jehováról?

4 Jónás nem úgy látta Ninivét, ahogyan Jehova. „Ninive nagy város volt Isten előtt” – írta Jónás (Jón 3:3). A beszámolójában háromszor is azt olvashatjuk, hogy Jehova nagy városnak nevezi Ninivét (Jón 1:2; 3:2; 4:11). Miért volt ez a város nagy, vagyis fontos Jehovának?

5 Ninive ősi város volt, egyike azoknak, melyeket Nimród alapított az özönvíz után. Minden bizonnyal több várost is magában foglalt, olyan hatalmas volt, hogy három napba telt eljutni egyik végétől a másikig (1Móz 10:11; Jón 3:3). Impozáns templomok, hatalmas falak és sok egyéb érdekes épület állt benne. Ám Jehova Istennek nem emiatt volt fontos, hanem az ott lakó emberek miatt. Akkoriban rengetegen laktak Ninivében, és bár sok rosszat tettek, Jehovának nem volt mindegy, mi történik velük. Neki minden ember élete értékes, és azt szeretné, ha mindenki megbánást tanúsítana, és a helyes útra térne.

Jónás látta a hatalmas Ninive lakóinak romlottságát

6. a) Miért tűnhet félelmetesnek Ninive Jónásnak? (Lásd a lábjegyzetet is.) b) Mit tanulhatunk Jónásról?

6 Amikor Jónás végül Ninivébe ér, ahol több mint 120 000 ember él, biztosan még nyugtalanabb lesz a sok ember láttán. * Egy napon át egyre beljebb megy a városba, és mikor eljut a legforgalmasabb részébe, keres egy megfelelő helyet, ahonnan tovább hirdetheti az üzenetét. Hogyan érteti meg magát az emberekkel? Vajon tud az asszírok nyelvén, vagy Jehova csoda útján képessé tette arra, hogy beszélje ezt a nyelvet? Talán az anyanyelvén, héberül hirdeti az üzenetet, és valaki lefordítja azt a niniveieknek? Nem tudjuk, de bárhogy van is, az biztos, hogy az üzenete egyszerű, és valószínűleg nem lopja be vele magát az emberek szívébe. Ezt mondja nekik: „Még negyven nap, és elpusztul Ninive!” (Jón 3:4). Jónás bátran, újra meg újra megismétli az üzenetet. Figyelemre méltó a bátorsága és a hite, melyekre a keresztényeknek ma nagyobb szükségük van, mint valaha.

Jónás üzenete egyszerű volt, és valószínűleg nem lopta be vele magát az emberek szívébe

7–8. a) Hogyan fogadják a niniveiek Jónás üzenetét? b) Mit tesz Ninive királya, amikor megtudja, mit hirdet Jónás?

7 Jónás felkelti a niniveiek figyelmét. Kétségkívül arra számított, hogy az emberek ellenségesek és durvák lesznek vele, ám épp az ellenkezője történik. Hallgatnak rá! Szavai futótűzként terjednek, nemsokára az egész város a próféciájáról beszél. (Olvassátok fel: Jónás 3:5.) Fiatal és idős, gazdag és szegény, mind-mind megbánást tanúsít, és böjtölni kezd. Ennek híre pedig hamar a király fülébe jut.

Jónásnak bátorságra és hitre volt szüksége, hogy Ninivében prédikáljon

8 Mikor megtudja, mit hirdet Jónás, ő is megbánja a bűneit. Hogy elnyerje Isten kegyét, felkel a trónjáról, leveti fenséges királyi öltözetét, és ugyanolyan zsákruhát vesz magára, mint a népe, sőt, hamuba ül. Noha a nép már önként böjtöl, a király és az elöljárói hivatalosan is elrendelik a böjtöt. Mindenkinek zsákruhát kell viselnie, még a háziállatoknak is. * A király alázatosan elismeri, hogy a népe gonosz és erőszakos dolgokat tett, és reméli, hogy az igaz Isten megenyhül a bűnbánatuk láttán. Ezt mondja: „talán az igaz Isten . . . elfordul izzó haragjától, és akkor nem veszünk el” (Jón 3:6–9).

9. Miben kételkednek néhányan, de miért nincs igazuk?

9 Néhányan kétségbe vonják, hogy ilyen rövid idő alatt ennyire megváltozott a niniveiek szívállapota. A bibliatudósok ezzel szemben azt mondják, hogy ez igenis lehetséges, mivel az ókori kultúrákban az emberek babonásak és igen szeszélyesek voltak. Ezenfelül maga Jézus Krisztus is azt mondta, hogy a niniveiek megbánást tanúsítottak. (Olvassátok fel: Máté 12:41.) Ő tudta, miről beszél, hiszen az égből szemtanúja volt ezeknek az eseményeknek (Ján 8:57, 58). Az igazság az, hogy egyedül Jehova lát bele az emberek szívébe, ezért bármilyen gonosznak vélünk is valakit, ne gondoljuk, hogy reménytelen eset.

Jehova az emberrel ellentétben kész irgalmat tanúsítani

10–11. a) Mit tett Jehova, miután a niniveiek megbánták a bűneiket? b) Miért lehetünk biztosak abban, hogy Jehova nem tévedett?

10 Mit tett Jehova, miután a niniveiek megbánták a bűneiket? Jónás később ezt írta: „az igaz Isten meglátta, amit tettek, hogy megtértek gonosz útjukról. Ezért az igaz Isten sajnálatot érzett a veszedelem miatt, melyről azt mondta, hogy elhozza rájuk, és nem hozta el azt” (Jón 3:10).

11 Vajon Jehova felülbírálta a korábbi döntését, és arra jutott, hogy hibásan ítélte meg Ninive lakóit? Nem, nem erről volt szó. A Biblia azt mondja Jehováról, hogy mindig igazságosan jár el. (Olvassátok fel: 5Mózes 32:4.) Amikor látta, hogy a niniveiek megváltoznak, jogos haragja lecsillapodott, és úgy ítélte meg, hogy nem lenne helyénvaló megbüntetni őket. Ezért irgalmat tanúsított irántuk.

12–13. a) Mi bizonyítja, hogy Jehova ésszerű, rugalmas és irgalmas? b) Miért nem volt téves Jónás próféciája?

12 Jehova korántsem az a merev, rideg, sőt könyörtelen Isten, amilyennek a vallási vezetők olyan gyakran beállítják. Épp ellenkezőleg, ésszerű, rugalmas és irgalmas. Ha úgy határoz, hogy megbünteti a bűnösöket, először mindig figyelmezteti őket a földi képviselői által, mert azt szeretné, ha a niniveiekhez hasonlóan megbánást tanúsítanának, és jó útra térnének (Ez 33:11). Jehova ezt mondta a prófétájának, Jeremiásnak: „Ha bármely pillanatban kimondom egy nemzetről és egy királyságról, hogy kiszaggatom, lerombolom és elpusztítom, de megtér az a nemzet gonoszságából, amely ellen szóltam, akkor én sajnálatot fogok érezni a veszedelem miatt, amelyet el akartam hozni rá” (Jer 18:7, 8).

Isten azt szeretné, ha a bűnösök a niniveiekhez hasonlóan megbánást tanúsítanának, és jó útra térnének

13 Ezek szerint Jónás próféciája téves volt? Nem, hiszen betöltötte a célját: figyelmeztette az embereket. A niniveiek azért kapták a figyelmeztetést, mert rossz életutat követtek, de megváltoztak. Ám ha később esetleg visszatérnek gonosz útjaikhoz, Isten ítélete utoléri őket. Sajnos ez így történt (Sof 2:13–15).

14. Mit vált ki Jónásból az, hogy Jehova megkegyelmez a niniveieknek?

14 Mit tesz Jónás, amikor látja, hogy Jehova nem hozza el a pusztulást Ninivére a meghatározott időben? Ezt olvashatjuk: „Jónásnak azonban ez egyáltalán nem tetszett, és haragra gerjedt” (Jón 4:1). Ezért Istenhez fordul, és úgy beszél hozzá, mintha szemrehányást tenne neki. Célzást tesz arra, hogy jobb lett volna otthon maradnia a saját földjén. Azt mondja, mindvégig tudta, hogy Jehova nem fog csapást hozni Ninivére, sőt, ezzel próbálja igazolni, miért akart Társisba menekülni. Majd azt kéri, hadd haljon meg, mert jobb meghalnia, mint élnie. (Olvassátok fel: Jónás 4:2, 3.)

15. a) Valószínűleg miért keseredik el Jónás? b) Hogyan bánik Jehova elcsüggedt prófétájával?

15 Mi bántja ennyire Jónást? Nem tudjuk, hogy pontosan mi játszódhat le benne, azt viszont igen, hogy ítéletet hirdetett Ninive ellen az összes lakos füle hallatára, ők hittek neki, de az ítélet nem jött el. Vajon attól fél, hogy kigúnyolják, vagy hamis prófétának bélyegzik? Bármit gondol is, nem örül neki, hogy az emberek megbánást tanúsítanak, és hogy Jehova irgalmas. Úgy tűnik, egyre jobban hatalmába keríti a keserűség, az önsajnálat és a megalázottság érzése. Ám Jónás irgalmas Istene még mindig a jót látja elkeseredett prófétájában. Nem bünteti meg a tiszteletlenségéért, hanem kedvesen ezt az elgondolkodtató kérdést teszi fel neki: „Vajon jogosan gerjedtél-e haragra?” (Jón 4:4). Válaszol Jónás a kérdésre? A Biblia nem ír róla.

16. Milyen helyzetekben fordulhat elő, hogy nem úgy látjuk a dolgokat, ahogyan Isten, és mit tanulhatunk Jónás példájából?

16 Talán könnyen elítéljük Jónást, de ne feledkezzünk meg arról, hogy mi, gyarló emberek gyakran nem úgy látjuk a dolgokat, ahogyan Isten. Felmerülhet bennünk, hogy miért nem akadályozza meg Jehova a tragédiákat, miért nem bünteti meg a gonoszokat, vagy miért nem vetett már véget ennek a világnak. Jónás példája arra emlékeztet minket, hogy ha valamiben nem értünk egyet Jehova Istennel, a mi nézőpontunk szorul kiigazításra, nem az övé.

Hogyan segít Jehova Jónásnak?

17–18. a) Mit tesz Jónás, miután elhagyja Ninivét? b) Mit szól Jónás a csodákhoz, melyeket Jehova a lopótökkel tesz?

17 A kedveszegett próféta elmegy Ninivéből, de nem hazafelé, hanem keletre, a hegyek irányába indul, ahonnan jól belátni a vidéket. Készít magának egy kis sátrat, és behúzódik alá, hogy lássa, mi történik Ninivével. Talán még mindig azt reméli, hogy a város el fog pusztulni. Hogyan tanítja meg Jehova ennek a keményszívű férfinak, hogy legyen irgalmas?

18 Jehova egyetlen éjszaka alatt növeszt egy lopótököt. Amikor Jónás felébred, és meglátja a buja növényt, mely óriási leveleivel sokkal nagyobb árnyékot ad, mint az ő kis tákolmánya, egyből jobb kedvre derül. „Jónás pedig igen megörült a lopótöknek” – olvashatjuk. Valószínűleg azt gondolja, hogy a csoda folytán ott termett növény Isten áldásának és kegyének a bizonyítéka. Jehovának azonban nemcsak az a célja, hogy megvédje Jónást a forróságtól, és kiengesztelje duzzogó prófétáját, hanem a szívére szeretne hatni. Ezért további csodákat tesz. Előidézi, hogy egy féreg elpusztítsa a növényt, majd „tikkasztó keleti szelet” támaszt, mire Jónás már szinte elalél a hőségtől. A próféta ismét elkeseredik, olyannyira, hogy megint arra kéri Istent, hadd haljon meg (Jón 4:6–8).

19–20. Hogyan érvel Jehova Jónásnak?

19 Jehova újra azt kérdezi Jónástól, jogosan gerjedt-e haragra, ezúttal azért, mert elszáradt a lopótök. Ahelyett, hogy Jónás elismerné, hogy helytelenül gondolkodik, továbbra is magát igazolja: „Jogosan haragszom én, mindhalálig!” Elérkezett az idő, hogy Jehova megértesse Jónással a leckét (Jón 4:9).

Isten egy lopótököt használt arra, hogy irgalomra tanítsa Jónást

20 Ezt mondja neki: „Te sajnálod a lopótököt, amelyért nem fáradtál, és amelyet nem növesztettél; amely egyetlen éjszaka alatt lett, és egyetlen éjszaka alatt ki is veszett. Én pedig ne sajnáljam Ninivét, a nagy várost, ahol több mint százhúszezer ember él, akik még a jobb és bal kezük között sem tudnak különbséget tenni, és ott a sok háziállat is?” (Jón 4:10, 11). *

21. a) Mit akart Jehova megtanítani Jónásnak? b) Mire indíthat minket Jónás példája?

21 Érted, mit akart Jehova megtanítani Jónásnak? Jónás semmit sem tett a növényért. Jehova viszont, aki az élet forrása, fenntartotta a niniveieket, mint ahogy fenntart minden más élőlényt is a földön. Hogy tarthatott Jónás nagyobb becsben egy növényt, mint 120 000 embert és az állataikat? Vajon nem az önzés fertőzte meg a gondolkodását? Végtére is csak azért sajnálta a növényt, mert jó szolgálatot tett neki. Vajon a Ninive miatt érzett haragja nem ugyanúgy az önzésből fakadt? Vajon nem a hírnevét féltette, mert nem úgy történtek a dolgok, ahogy ő megmondta? Jónás példája arra indíthat, hogy őszintén magunkba nézzünk, hiszen melyikünk ne hajlana az önzésre? Hálásak lehetünk Jehovának, hogy végtelen türelemmel tanít minket arra, hogy olyan önzetlenek, könyörületesek és irgalmasak legyünk, mint ő.

22. a) Honnan tudjuk, hogy Jónás megszívlelte Jehova bölcs helyreigazítását? b) Mit kell mindannyiunknak megtanulnunk?

22 Vajon Jónás megtanulta a leckét? A nevét viselő könyv úgy végződik, hogy Jehova feltesz egy kérdést, mely megválaszolatlanul marad. Néhányan talán méltatlankodnak emiatt. Az igazság azonban az, hogy Jónás igenis válaszolt. Maga a könyv a válasz. A bizonyítékok arra mutatnak, hogy Jónás írta a nevét viselő könyvet. Egy pillanatra képzeljük magunk elé, hogy a próféta, aki ismét a biztonságot nyújtó szülőföldjén van, lejegyzi a vele történteket. Alighanem egy idősebb, bölcsebb, alázatosabb embert látunk magunk előtt, aki sajnálkozva csóválja a fejét, miközben leírja, milyen hibákat követett el, hogyan lázadt fel Isten ellen, és milyen nehezen akarta megérteni, hogy irgalmasnak kell lennie. Igen, Jehova bölcs helyreigazítása elérte Jónás szívét, megtanulta, mennyire fontos irgalmasnak lennie. Mi törekszünk rá, hogy irgalmasak legyünk? (Olvassátok fel: Máté 5:7.)

^ 6. bek. Becslések szerint Jónás napjaiban Izrael fővárosának, Szamáriának mintegy 20 000-30 000 lakosa volt, kevesebb, mint Ninive lakosságának az egynegyede. Fénykorában Ninive lehetett az akkori világ legnagyobb városa.

^ 8. bek. Furcsának tűnhet, hogy az állatokat is bevonták az eseményekbe, de az ókorban volt rá példa. A görög történetíró, Hérodotosz lejegyezte, hogy az ókori perzsák az állataikkal együtt gyászoltak egy népszerű hadvezért.

^ 20. bek. Amikor Isten azt mondta, hogy a niniveiek nem tudnak különbséget tenni a jobb és bal kezük között, azt hangsúlyozta, hogy mennyire nem ismerik az ő irányadó mértékeit.