Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

CÍMLAPTÉMA

Fennmaradnak a vallások?

Fennmaradnak a vallások?

Gaffarnak, aki Törökországban született, mindig is felkavaró volt az a gondolat, hogy a vallása szerint Isten bosszúálló. A felesége, Hediye már kilencévesen kételkedni kezdett a vallásában. „Arra tanítottak, hogy higgyek a sorsban – mondja. – Mivel árva vagyok, azon gondolkodtam, mivel érdemeltem ezt ki. Gyakran egész éjjel sírtam. Mire 15 éves lettem, már semmit sem jelentett nekem a vallás.”

TE IS hátat fordítottál a vallásodnak? Ha igen, nem vagy egyedül. Sok országban egyre többen mondják magukról, hogy nem vallásosak, ami elég bizonytalanná teszi a vallásszervezetek jövőjét. Nézzünk meg néhány ilyen országot.

Miért hagyják ott sokan a vallásukat?

Miért ábrándultak ki sokan a vallásszervezetekből? Ennek több oka is lehet. Például a vallások jóváhagyják vagy egyenesen támogatják az erőszakot és a terrort, sőt gyakran hallani szexbotrányokba keveredő vallási vezetőkről. De más, kevésbé feltűnő tényezők is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az emberek tömegesen otthagyják a vallásukat. Nézzük, mik ezek.

  • Anyagi jólét: „Minél gazdagabb az ember, annál kevésbé tartja magát vallásosnak” – írja egy tanulmány (Global Index of Religion and Atheism). Ennek a megállapításnak azért van jelentősége, mert számos országban rendkívüli módon megnövekedett az emberek vagyona. Néhány helyen egyesek „olyan életszínvonalon élnek, amelyet a 200 évvel ezelőtt élt leghatalmasabb király is megirigyelne” – mondja John V. C. Nye közgazdaságtan-professzor.

    MIT MOND A BIBLIA? A Biblia megjövendölte, hogy „az utolsó napokban” az emberek Isten és az embertársaik helyett a pénzt és a különféle élvezeteket fogják szeretni (2Timóteusz 3:1–5). Mivel a bibliaíró tudta, milyen veszélyekkel jár az anyagi jólét, ezt mondta Jehova Istennek: „Ne adj nekem se szegénységet, se gazdagságot.” Miért? „Nehogy elteljek, és megtagadjalak” – mondta (Példabeszédek 30:8, 9).

  • Vallásos hagyományok és az erkölcs: Sokan, különösen a fiatalok, azt gondolják, hogy a vallás idejétmúlt. Mások elveszítették a vallásba vetett bizalmukat. „Ha azt nézzük, miket tettek a vallások az elmúlt évszázadokban – mondja Tim Maguire, a Skót Humanista Társaság sajtómunkatársa –, nem meglepő, hogy az emberek hátat fordítanak a vallásoknak, hiszen azok elveszítették az erkölcsi tekintélyüket.”

    MIT MOND A BIBLIA? Jézus ezt mondta a hamis tanítókról: „Gyümölcseikről fogjátok felismerni őket . . . minden jó fa jó gyümölcsöt terem, de minden korhadt fa értéktelen gyümölcsöt terem” (Máté 7:15–18). Az értéktelen gyümölcsökhöz tartozik, hogy politikai ügyekbe keverednek, és elfogadhatónak tartanak olyan szokásokat, amelyek nem tetszenek Istennek, például a homoszexualitást (János 15:19; Róma 1:25–27). Azt is idesorolhatjuk, hogy a Szentírás értékes tanításait üres hagyományokkal és szertartásokkal váltják fel (Máté 15:3, 9). Nem teljesítik Jézus kérését: „Legeltesd a juhocskáimat” (János 21:17). Ezért ma a legtöbb ember szellemileg éhezik.

  • Ehhez még hozzájön, hogy néhány vallási méltóság a nyájától eltérően igen fényűzően él. Például egy német városban, ahol a legtöbb templomba járó alig jön ki a pénzéből, a püspök nagy luxusban él. Ez sok ott élő katolikusnak sértő. A GEO magazin azt írja, hogy Nigériában, „ahol 100 millióan élnek kevesebb mint napi egy euróból, sokaknak kezd szemet szúrni néhány lelkipásztor hivalkodó életmódja”.

    MIT MOND A BIBLIA? Pál, a Biblia egyik írója, ezt mondta: „mi nem házalunk az Isten szavával” (2Korintusz 2:17). Noha Pál jelentős szolgálatot látott el az első századi keresztény gyülekezetben, gyakran kétkezi munkát végzett, nehogy anyagi terhet rójon másokra (Cselekedetek 20:34). A tetteivel Jézus szavainak engedelmeskedett: „Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!” (Máté 10:7, 8).

Ezzel összhangban Jehova Tanúi sem kérnek pénzt a kiadványaikért vagy a bibliai oktatómunkájukért. Nem szednek tizedet, és nem rendeznek gyűjtéseket az összejöveteleiken. Névtelen és önkéntes adományokból finanszírozzák a munkájukat (Máté 6:2, 3).

A Biblia megjövendölte, hogy sokan elhagyják a vallásokat

Néhány évtizeddel ezelőtt nehéz lett volna elképzelni, hogy ilyen sokan elhagyják a vallásokat. Isten viszont előre látta ezt, és lejegyeztette a Szavában. Jelképes nyelvezetet használva egy hivalkodó szajhához hasonlított minden olyan vallást, amely hűtlen hozzá. Ezt a szajhát Nagy Babilonnak nevezi a Biblia (Jelenések 17:1, 5).

Találó hasonlat, hiszen a hamis vallás ugyan azt állítja, hogy hű Istenhez, de szövetkezett a világ uralkodóival, hogy hatalomra és gazdagságra tegyen szert. „A föld királyai. . . paráznaságot követtek el vele” – írja a Jelenések 18:9. A Babilon név is helytálló, mert sok hamis vallási tanítás és szokás, mint például a lélek halhatatlansága, az istenháromság és az okkultizmus, az ókori Babilonból ered, melyet áthatott a hamis vallás és a babona (Ézsaiás 47:1, 8–11). *

A hatalmas Babilon elesett, amikor a védelmét szolgáló vizek – egy árok, melyet az Eufrátesz folyó táplált – kiszáradtak. Így a médek és perzsák el tudták foglalni a várost (Jeremiás 50:1, 2, 38). Sőt, Babilon egyetlen éjszaka alatt esett el (Dániel 5:7, 28, 30).

Nagy Babilon „sok vízen ül”. A Biblia elmondja, hogy a víz „népeket, tömegeket” jelent, azokat a milliókat, akik a hamis vallást támogatják (Jelenések 17:1, 15). A Szentírás megjövendölte, hogy ez a jelképes víz ki fog száradni, ami annak az előjele, hogy a modern kori Nagy Babilon gyors pusztulása közel van (Jelenések 16:12; 18:8). De ki fogja elpusztítani? A politikai szövetségesei, akiknek a szeretete gyűlöletbe csap át. Jelképesen megeszik majd a húsát, vagyis kifosztják (Jelenések 17:16, 17). *

A Babilon körül apadó vizek azt jelképezik, hogy az emberek elhagyják Nagy Babilont

„Menjetek ki belőle”

Mivel Nagy Babilonra pusztulás vár, Isten kedvesen így figyelmeztet mindenkit: „Menjetek ki belőle, népem, ha nem akartok részestársai lenni a bűneiben, és nem akartok kapni a csapásaiból” (Jelenések 18:4). Isten figyelmeztetése azoknak szól, akik felháborodnak az ártalmas tanításokon, és azoknak, akik az ő elismerésére vágynak. Ilyen emberek a korábban említett Gaffar és Hediye.

Mielőtt Gaffar tanulmányozta volna a Bibliát, úgy gondolta, főként félelemből kell engedelmeskedni Istennek. „Megnyugtatott, amikor megtudtam, hogy Jehova a szeretet Istene – mondja –, és azt szeretné, hogy elsősorban szeretetből engedelmeskedjünk neki” (1János 4:8; 5:3). Hediye belső békére lelt, amikor megértette, hogy nem Isten tette árvává, és nem volt előre megírva a sorsa. Vigaszt merített az olyan bibliaversekből, mint a Jakab 1:13, amely azt mondja, hogy Isten nem tesz próbára senkit rossz dolgokkal. Gaffarral együtt örömmel fogadta a Bibliában található igazságot, és kimenekült „Babilonból” (János 17:17).

Amikor elpusztul Nagy Babilon, nem éri semmi baj azokat, akik engedelmesen otthagyták, hogy „szellemmel és igazsággal [imádják] az Atyát” (János 4:23). Ők abban reménykednek, hogy majd meglátják, amikor „telve lesz a föld Jehova ismeretével, miként a vizek beborítják a tengert” (Ézsaiás 11:9).

Igen, a hamis imádat és értéktelen gyümölcsei semmivé lesznek, mert Isten „nem hazudhat” (Titusz 1:2). Az igaz imádat ellenben örökké virágozni fog!

^ 16. bek. Ha szeretnél többet megtudni Nagy Babilonról és arról, hogy mit tanít a Biblia a halottakról, Istenről és az okkultizmusról, olvasd el a Mit tanít valójában a Biblia? című könyvet. Elérhető a www.mt711.com honlapon.

^ 18. bek. Lásd „A Biblia nézőpontja – Világvége” című cikket ebben a folyóiratban.